Te már azért régóta szinkronizálsz, játszottál Tv sorozatban, és ugyebár a színházat se felejtsük ki. Ilyen szakmai tapasztalat mellett, mégis először táborozóként csatlakoztál az Összpróba Alapítványhoz 2017-ben. Honnan jött az ötlet, hogy eljössz hozzánk?
Nem számít hány évet töltöttél el a pályán, vagy az, hogy mennyire vagy foglalkoztatott.
Az igény a fejlődésre és a komfortzónádból való kibillentésre szinte munkaköri leírás egy magát és a munkáját komolyan vevő színésznél. Workshop-ra járni szuper dolog! Minden évben megyek valahová. Évad végére elfogynak az energiák, a nyarat mindenki töltekezéssel, új élmények szerzésével tölti és én pont ezért táborozom! Mert mi tudna több inspirációt adni, mint egy hét Szász Jánossal?
Amikor megfogalmazódott bennem a jelentkezés gondolata, akkor felhívtam Jánost és kikértem a véleményét. Dolgoztunk már együtt, tudtam, hogy nem harapja le a fejemet. Így is lett. Azt mondta, hogy nagy szeretettel vár Ő is, a csapat is. Így hát mentem – belevágtam!
Sajnos előadásom volt ezért csak később tudtam csatlakozni a többiekhez. Ha mindez nem lett volna elég, az utazás előtt elvesztettem a jogosítványomat. Az autópályán kiszedett a rendőr a sorból, csak hosszú magyarázkodás és „élet-halál kérdésre” való hivatkozás után engedett tovább, de majdnem feladtam. Miközben győzködtem magam, hogy a kezdeti nehézségek nem jelentik a projekt teljes kudarcát, eszembe jutott, hogy ebből milyen isteni sztori lesz (és, hogy ezt akár még színpadon is felhasználhatom), így nagy levegőt véve útnak indultam és nem bántam meg egy percig sem, hogy ott vagyok. Ez egy olyan varázslatos hely ahol nem kell megfelelned vagy teljesítened (valljuk be, hogy egyébként ilyen világot élünk), csak önmagadból fogalmaznod és befelé figyelned és nem utolsó sorban másokat észre venned.
Milyen élmény volt Szász Jánossal egy intenzív tábor keretein belül dolgozni?
Pont olyan, amilyen nem lehet színházi körülmények között a közös munka. Sajnos. Manapság olyan gyorsan készülnek el az előadások vagy forognak a filmek, hogy sem idő, sem lehetőség nincs igazán megismerni másokat és felfedezni önmagad. Felgyorsult világunkban kevés esélyünk van a közös alkotás varázsát megélni. Ezt az élményt kaptam/kaptuk meg itt Bogláron, ahol komoly és mély emberi kapcsolatok születtek. A mai napig beszélünk egymással és ez így lesz nagyon sokáig, hiszen közös múltunk van. Én nagyon sokáig töltekeztem az ott tapasztaltakból. Ezért mentem vissza, és azért megyek idén is, mert egész évadban erre az „élmény-csomagra” vártam.
Ugye nagyon vegyes egy ilyen felnőtt tábor, vannak, akik színésznek tanulnak Kaposváron/Budapesten, vannak, akik már a szakmát gyakorolják és vannak akiket mindig is érdekelt a színház és egy kicsit bele akarnak csöppeni ebbe a világba, vagy csak ki akarják próbálni magukat. Mit tapasztaltál, hogyan működik ez a vegyes csoport? Kinek mit tud adni?
Tökéletesen működik. Mindenkinek mást ad és mégis ugyanazt.
Erre napok múltán eszmélnek rá a jelentkezők. Én tanulok tőle, Ő tanul a másiktól és így tovább. Nincs is annál csodálatosabb, mint amikor egy végzett profi színész csinál jelenetet egy villanyszerelővel. Azt az őszinteséget, ami akkor megszületik, nem lehet tanítani. Ösztönös játék, amit az igazi WOW érzés követ… Ez egy konkrét szituáció volt, nem kitalált eset. Ebbe bele kell kóstolni!
Tavaly már nem táborozóként, hanem, mint segítő jöttél János mellé. Már kétszer annyi táborozó volt, ami azért nem kis feladat. Milyen élmény volt neked egy kicsit más szemszögből ez az Összpróba világ?
Az, hogy ilyen sokan jelentkeztek az Jánosnak köszönhető és bizonyítja a project létjogosultságát. Az pedig, hogy felkért maga mellé, több mint megtisztelő. Gondolkodás nélkül mondtam rá igent. Sokkal több energiával kellett jelen lennem, de ez nem volt fárasztó. Sőt!
A tábor alatt ugyanolyan érzések kavarogtak bennem, mint az előző évben. Együtt sírtunk, együtt nevettünk és ugyanúgy izgultam értük, mintha én álltam volna a színpadon.
Idén pedig már táborvezetőként érkezel hozzánk, hogy állsz ehhez a feladathoz? Mire számítasz?
Ez az én Összpróbás-evolúcióm. Fantasztikus érzés!
Viszont leszögezném: Szász János vezeti a tábort, ezen a hajón Ő a kapitány! Én „csak” az első tiszt leszek. Egy idő után annyi jelenet és aktuális feladat halmozódik föl, hogy muszáj lesz ketté válnunk Jánossal, hiszen a kurzus végén lehetőségünk van megmutatni azt, amin dolgoztunk. De a lényeg nem az, amit megmutatunk a nézőknek, hanem az út, amin oda eljutottunk. Együtt.
Mit üzennél azoknak, akik gondolkodnak rajta, hogy legközelebb részt vegyenek a táborban?
Nem akarok rábeszélni senkit. Viszont aki eljön, az átélheti az Összpróba hangulatát! Tagja lehet egy olyan csapatnak, akikre még évek múltán is emlékezni fog.
