1923. március 3-án, azaz 98 éve jelent meg először a Time magazin, az amerikaiak hetilapja New Yorkból. Habár Londonban is megjelenik, ám egy európai verzió, amely lefedi a Közel-Keletet, Afrikát és 2003 óta Dél-Amerikát is.

A mi szempontunkból legérdekesebb azonban nem ez, hanem ami magyar vonatkozásban a Time-ban 2014. augusztus 26-án megjelent.
Ez nem más, mint Michal Solarski fotós képsorozata gyerekkora Balatonáról. Igen, hinnék vagy sem, a lengyel úriember először 1983-ban családjával a felpakolt Polski Fiatban maga mögött hagyta Goleszow falucskát és gyönyörű két hetet töltött Balatonon, majd tette ugyanezt hét egymást követő éven át. A családnak akkoriban nem volt fényképezőgépe, így az egyetlen nyaralós fotó, amely megmaradt róluk a velük egy házban üdülő család fényképezőgépével készült és Michalt ábrázolja testvérével.

A Time magazin cikke szerint csaknem 30 évvel később a már Londonban élő fotós fel akarta idézni a régi időket, így 2010-ben újra ellátogatott Balatonra – kamerával a kezében, hogy olyan kollekciót csináljon, amelyben a kisfiú szemével látja a Balatont. Az ott készült képsorozatban megjelentek korabeli, 80-as évekbeli képeslapok, amelyeket Solarski szedett össze innen-onnan, képaláírásként az eredeti üzenetekkel, például:

Sokat gondolok rád,  amikor este vörösen térek vissza a szállásomra és csak a szemem világít. Ma monokinizni is tudtam, rettentően élveztem, hogy csak bugyiban fürdök.

„Számunkra minden új volt”, emlékezik vissza Solarski, „A drága autók, amiket a nyugat-németek és az osztrákok vezettek, a bő termékkínálatú boltok, amelyek számunkra elképesztőek voltak, és a fagylaltok a lehető legtöbb ízben. Ilyet az 1980-as évek Lengyelországában elképzelhetetlen volt, a boltok csak az alapvető termékeket árulták.”

A  régi képeslapok, melyeket ismerősök és családtagok küldtek egymásnak, valódiak és Magyaroszágon szedte őket össze Solarski, a rajtuk lévő írásokat kibogarászta és a fotósorozat részévé tette azokat. Az üzenetek –hétköznapi és átlagos jellegüknél fogva – szándéka szerint megragadják a kívülállót és az időkapszulában a múltba repíti. A cikk írója, Bridget Harris szerint „a jelen egy pillanatra megszűnik körülöttünk, és régi nyarak emlékei közé repülhetünk.” Továbbá hozzáteszi, az egyetlen ember, akire nem ilyen hatással van, az minden bizonnyal Michal Solarski, hiszen amikor megkérdezték milyen volt ennyi év után visszamenni, azt felelte, „Amikor családommal ott nyaraltam, a vakációzó tömeg része voltam. Mi mindannyian ugyanazért voltunk ott – élvezni a nyarat egy gyönyörű helyen és minőségi időt tölteni együtt a szeretteiddel. Ezúttal azonban más volt. Én egyfajta szemlélő voltam, távolról nézve a többieket. Kívülállónak, idegennek és időnként nagyon magányosnak éreztem magam. Gyerekként azt akartam ,hogy a nyaralás soha ne érjen véget, most viszont alig vártam, hogy hazamehessek.”

Weboldalán, ahol az összes kép megtekinthető, így fogalmaz: „Ez már csak nekem nem a Paradicsom. Felnőttem és megváltoztam.”