Kezdőlap Blog Oldal 14

„Mindig átmegy, ha valami igazi” – interjú Horváth Charlieval

Semsei Orsi
-
0
„Mindig átmegy, ha valami igazi” – interjú Horváth Charlieval

Hatvan éve muzsikál telt házaknak. Nem sok olyan színpadot találnánk az országban, ahonnan ne énekelt volna a közönségnek azon a jellegzetes rekedt hangján. Ha meghalljuk a nevét, azonnal megszólal a fejünkben valamelyik dala. Bőven van miből válogatnunk: sokszáz dallamot kapott tőle az ország. Generációknak mutatta meg, milyen csodákra képes a zene. Legközelebb a Balaton partján, a Kultkikötő alsóörsi játszóhelyén csendülnek fel a dalai. Mivel várja a közösséget augusztus 24-én? Mit ad neki ma egy koncert? A rock, a jazz, a blues, a soul és a funky Liszt Ferenc-díjas előadóművészével, Charlie-val beszélgettünk.

Májusban jelent meg a Charlie – 77 sztori című könyv. A borítón van egy idézet, Somló Tamástól: „Károly, érzem, holnap befutunk.” Miért éppen ezt a mondatot választottamottóul?

Mert a Tamás a legjobb barátom volt. Negyedik általánostól egy padban ültünk az Állami Balettintézet iskolájában, én balettosnak készültem, ő pedig artistának. Nyolcadikos korunkban együtt hallgattuk Louis Armstrongot a Népstadionban. Nem volt akkor még gitárzene, nem volt Beatles, semmi ilyesmi. Dixiland zene volt. Nekem azóta is ez a világ tetszik: fúvósok, klarinét, trombita… Ha egy amerikai big band felmegy a színpadra, és kiteszi a kottát, akkor ott a csoda fog megszólalni, a csodák csodája. Az iskola után aztán egy ideig külön utakon jártunk a Tamással, én közel húsz évet töltöttem külföldön, ő is bejárta artistaként az egész világot – de az élet újra és újra összehozott bennünket.

Mikor hangzott el az idézet?

Sokat jártam fellépni Amerikába. Mindig azt szerettem, ha nem egyedül megyek, hanem jön velem valamelyik barátom is. Egy hat állomásos Los Angeles-i bulira besuszteroltam valahogy a Tamást. Ez kölcsönös volt amúgy: ő is hívott engem mindig, ha valami komoly dolog összejött neki. Hosszú utazás volt, 18-20 órát repültünk. Amikor aztán Los Angeles-ben leszálltunk a gépről, rám nézett és azt mondta:

„Károly, érzem, holnap befutunk.”

Ő volt az egyetlen, aki Károlynak hívott. Csodálatos ember volt. Ha engem kérdezel, ő élte úgy az életet, ahogyan élni kell.

Az új könyvben 77 sztoriban mesél az életéről. Izgalmas kiegészítése a húsz évvel ezelőtti önéletrajzi könyvének.

Nem akartam én már ezt a könyvet annyira. Ha istenigazából elmondanám, mi és hogyan történt, úgyse hinne nekem senki… Meg aztán ez az egész rám tartozott – a boldogság, a szomorúság, az utazás. De csak rábeszéltek, hogy ha már úgyis 77 éves leszek, meséljek el ugyanennyi történetet. Válogattunk hozzájuk fotókat is, már amennyit lehetett. Százszor ennyi fotóm is lehetne, hiszen bejártuk a Közel-Keletet, Afrikát, Skandináviát, Amerikát és Japánt – de nagyon fiatalok voltunk, és nem is gondoltunk arra, hogy csináljunk felvételeket. Pedig lett volna miről – olyan énekesekkel és zenekarokkal találkoztam, mint Joe Cocker, a Spandau Ballet vagy a Stevie Wonder Band… És még sorolhatnám hosszan a neveket. Csak éppen eszünkbe sem jutott, hogy ezt meg kellene örökíteni az utókornak.

Negyvenéves kora előtt bejárta az egész világot. Mit adott ez a rengeteg utazás?

A hetvenes évekből öt évet voltam itthon, a nyolcvanas évekből semmit. 1993-ban döntöttem úgy, hogy hazajövök, akkor jött a Tátrai Band. Nagyon sokféle kultúrát megismertem. Éjjel-nappal a zenével foglalkoztunk, és nem azzal az angolszász zenével, ami itthon szólt a rádióból. Megismertem az amerikai zenét. Mindenki onnan tanult, az angolok is, ott született meg az Elvis Presley-féle rock and roll, a blues, a rockzene, mindenki azokat adaptálta, ahogyan tudta. Mi is levettük amúgy ezeket a dolgokat Magyarországon: akinek jó gitárosa volt, az játszott Jimi Hendrixet, akinek nem annyira, az Bee Geest. Rengeteget gyakoroltunk kinn, hordtuk haza a jobbnál jobb lemezeket – egy időben nekem lehetett a legnagyobb bakelitgyűjteményem az országban. De nincs ebben különös, egy zenésznek az a dolga, hogy folyamatosan a zenével foglalkozzon.

Az egyik útról egy kongával tért haza, ami aztán meg is szólalt a Generál dalaiban – először Magyarországon.

Tényleg én voltam itthon az első kongás. Egy két és fél éves közel-keleti turnéról rengeteg ilyen-olyan új hangszert hoztunk haza, köztük egy brazil kongát is. Ezt a hangszert általában soul zenében használják vagy latinos történetekben, de itthon addig nem volt semmi ilyesmi.

Közel hatvan éve áll a színpadon, tízezernél is több fellépése volt, szerte a világon. Mit ad még egy koncert?

Sokat. Az életet jelenti. Ez az egy dolog maradt. Na meg a család, a jó kollégák, barátból nem sok már. Majdnem négy generációnak muzsikáltam. 1964-ben kezdtem el zenélni az első zenekarommal, négy évvel a Beatles megalakulása után. Azóta csinálom.

Az októberi 77. születésnapi koncertje előtt 14 (azaz 2×7) állomásos turnéra indult, melynek a koncertjein a régi slágerek mellett már az őszi budapesti koncertből is kaphat egy kis ízelítőt a közönség. Legközelebb augusztus 24-én, a Kultkikötő alsóörsi színpadán szólalnak meg a jól ismert Charlie-dalok. Mi hajtja?

Negyven éve zenélek együtt ezekkel a rendkívüli zenész barátaimmal. Sokat tanultunk egymástól, rengeteget köszönhetünk a másiknak. A zene nagyon nagy dolog. Hiába játsszuk ezredszer a dalokat, mindig másképpen szólnak. Olyan ez, mint a színház: ott sincs két egyforma előadás. Minden koncert más. Soha nem szar, mindig jó, de van, hogy úgy jövünk le a színpadról, hogy ez most rendkívüli volt.

A közönség pedig látja, hogy boldogok vagyunk koncert közben és érzi, hogy valami valódi történik a színpadon. Mindig átmegy, ha valami igazi. Bennünket pedig tényleg ez tart életben.

Milyen érzés, hogy máig telt házaknak muzsikál?

Óriási dolog ez. Ráadásul a közönség háromnegyede fiatal. Ott állnak anyukák és apukák, gyerekkel a nyakukban, és közösen éneklik a dalokat – miközben szinte az egész zenekar hetvenen felül van már… Hát mi ez, ha nem csoda.

Október 26-án, két nappal a 77. születésnapja előtt a Papp László Budapest Sportarénában ad majd koncertet. Mire számíthat a közönség?

Vannak olyan dalok, amiket borzasztóan el szeretnék énekelni, de általában nem férnek bele a koncertekbe, mert annyi olyan sláger van, amit muszáj eljátszani, hogy ezeknek már nem marad hely. Az Arénában lesz rá lehetőség, hogy ezek is megszólaljanak. Mindenképpen fogunk játszani a 2020-ban megjelent Mindenen túl lemezről is – ez a legjobb album, amit az életemben csináltam. A fiamék, a Stardust lesznek az előzenekar és lesz meglepetésvendég is, sőt, talán vendégek – de nem árulom el, kicsoda.

JEGYVÁSÁRLÁS

Az interjút készítette: Németh Mónika

7 kérdés 7 válasz reggel 8 óra 15 perckor Bartha Dorkával és Weiler Péterrel

Partlap - A Balaton lapja
-
0
7 kérdés 7 válasz reggel 8 óra 15 perckor Bartha Dorkával és Weiler Péterrel

A tavalyi nagy sikerre való tekintettel idén is elképesztő kiállításokkal készül Bartha Dorka fotóművész és Weiler Péter festőművész. Ikonikus balatoni pillanatokat örökített meg fotókon Bartha Dorka, amit Weiler Péter továbbgondolt digitális technikával készült festményein. Az alkotásokat a boglári Vörös és Kék kápolnában tekinthetik meg az érdeklődők őszbe nyúlóan, augusztus 16-tól szeptember 15-ig. A velük készült interjút egy reggeli, csendes kávé mellé ajánljuk!

Balaton 8 óra 15 perc. Ezzel a címmel nyílik közös kiállításotok a balatonboglári Vörös és Kék kápolnában augusztus 16-án. Milyen egy nyári balatoni reggel számotokra?

Bartha Dorka: Komótos. Mindegy, hogy 4.30-kor kelek, hogy kiérjek napkeltét nézni és fotózni a mólóra, vagy tíz körül kászálódom ki az ágyból borzasan és másnaposan, a lényeg, hogy nem kell sietni sehova. Ki lehet ülni a teraszra, megvárni, amíg mindenki felébred, közösen reggelizni, kitalálni, mit csináljunk aznap

és közben csak élvezzük, hogy végtelennek tűnik az idő és együtt vagyunk.

Weiler Péter: Nem olyan régen jöttem rá, hogy a reggel a legfontosabb a számomra. A reggel a kezdet – egy új napra ébredünk, és minden a kezünkben van, hogy azt jól alakítsuk. Főként, ha nyaralok, minden kellemes meglepetés, amit a nap csak tartogat, ekkor még előttem van. Szeretek a reggelihez vásárolni, a többiek előtt ébredni és elmotorozni a piacra vagy a balatonarácsi Aldiba. Megteríteni, rántottát sütni, a friss péksüteményeket rendezgetni a tányérokon… A reggeli egy ünnep, az élet ünnepe, hogy van tovább, folytatódik az előző este lezárt életünk.

Miben lesz ez más, mint a tavalyi kiállítás?

B.D.: Alapötletként vittük tovább a tavaly olyan jól működő koncepciót. A fotóim alapján Péter új jeleneteket és képeket készített, így a két tárlat izgalmas szimbiózisban létezik, miközben egy kérdezz-feleleket is játszanak a képek. Én idén még bátrabban kísérletezek a mondanivalóval és a formátumokkal, a fotók még soha nem látott 50×70-es méretben lesznek a falakon, különleges akvarell papírra nyomva. Míg tavaly azt akartam megmutatni, mennyi arca is van a szezonon kívüli Balatonnak, és milyen apró részletek teszik különlegessé, idén sokkal inkább

azokat az érzéseket akarom a kiállításon átélhetővé tenni, amik engem járnak át, amikor hajnalban vagy szezonon kívül magányosan járom a tópartot. 

W. P.: A két kiállítás szerkezete nagyon hasonló a tavalyihoz. Dorka fotóiból kiindulva készültek el az én megrajzolt jeleneteim. Ezek a fotók adják a játékteret, és én megálmodom, hogy vajon ott mi történhetne. Kik a szereplők, mire gondolhatnak, milyen ruha van rajtuk, mit csinálnak… ? Ez egy fantasztikus játék, ami kicsit a filmrendezéshez hasonlít. Adottak a díszletek, és azokból elvehetek vagy kiegészíthetem őket, és a kész jelenethez jönnek a színészek és statiszták. Ezeken a kiállításokon kicsit le is leplezem magam, hiszen Dorka fotóiból látszik, hogy mit tartok meg, mit egészítek ki saját, csak elképzelt elemekkel.
Négy médiummal dolgoztam idén, a tavaly már látott plexi vitrinekbe most a reggeli kellékei kerültek, vannak tűzzománc és giclée képek is, valamint egy installációs elem, ami konkrétan megidézi a 8 óra 15 percet. 

Ki tudsz emelni egy alkotást, ami kiállítótársad képei közül a kedvenced lett?

B.D.: Mindenképpen a zamárdi kertmozis kép az, ami közel áll a szívemhez, illetve a kajakos. Azon szerepel egy ismerősömék zseniális nyaralója, amiről már meséltek családi sztorikat, ezért jó így megörökítve látni. 

W.P.: Szinte mindegyik fotóból készíthettem volna képet, de a Kék kápolna méreteihez alkalmazkodva szűkítenem kellett a végső mennyiséget. Nyolc nagyobb kép készült Dorka fotóiból, amiket én mind egyformán szeretek. Talán a mozis kép a kedvencem, mert az a legintimebb a biciklis úrral. Ahogy először láttam, azonnal beindult a fantáziám, hogy mit tudok ebből kihozni, merre tudom hajlítani a jelentését. Szerintem nagyon jól áll Dorka fotóinak, hogy az épületekkel együtt elkezdett embereket is megörökíteni, ez egy izgalmas új irány. 

Wiler Péter
Bartha Dorka – Valami Amerikát mikor adják
Wiler Péter
Bartha Dorka – Ezekről a sétgekről nézni a napfelkeltét augsztusban 5 óra 25 perckor

Van kedvenc motívumod, amivel a látogatók most is találkozhatnak a tárlaton?

B.D.: Ó, a vizibiciklik mindenképpen, nagyon szeretem fotózni őket! Mint klasszik balatoni motívumok fontos szerepet kaptak ezen a kiállításon is. És a fűzfa. Imádom a szomorúfüzeket. 

W.P.: A két kiállítás egymás mellett ezen a gyönyörű helyszínen egy önálló alkotás, ami túlmutat az egyéni tárlatokon. Együtt alkotunk közösen egy új élményt, ami nagyon remélem, hogy megédesíti a nyár végét. Nekem már augusztus végén kezd szomorkás lenni a hangulatom, Dorka pedig csak most indul neki a fotózásnak igazán. Ha megtanuljuk szeretni és felfedezni a téli Balatont, magunkkal teszünk jót.

Több Balaton egyenlő nagyobb boldogság. 

Mivel töltöd az időd legszívesebben szezonon kívül a Balatonnál?

B.D.: Azt hiszem ez elég egyértelmű… De ha nem bringával tekergek és fotózok, akkor szeretek a langyos októberi napsütésben az üres strandröpi pályán mezítláb tollasozni, este meg a kályha előtt ülve olvasni vagy társasozni. 

W.P.: Én megmondom őszintén, az offseason tanulmányaim legelején tartok. Előfordul, hogy egy-egy alkalommal lejövök Arácsra, de este már újra Pesten vagyok. Talán idén sikerül eltölteni legalább egy hétvégét. Van bennem egy offseason melankólia. Amit a napfényben és melegben imádok, azt nehéz látni magányosan, elhagyatva. Dorka megtalálta ebben a szépséget, ami talán ahhoz is elvezet, hogy többen vegyük ki a részünket az őszi-téli Balatonból.

Egy kérdés Dorkához: Ahogy említetted, sokat utazol két keréken a Balaton körül. Szerepel még olyan település vagy helyszín a listádon, ami arra vár, hogy megörökítsd?

Persze, rengeteg, főleg az északi parton. Pálköve, Szepezd és Révfülöp most az, ahova nagyon vágyom. Ottani barátaim mindig mutatják a fotóikat, meg utcaképeket nézegetünk együtt, hogy mi minden vár majd rám ott.

Egy kérdés Péterhez: Mostanában elég sokat kísérletezel a mesterséges intelligenciával. Megjelenik ez a technika ezen a tárlaton is, vagy ez a téma más megközelítést kíván?

Igen, az utóbbi két évben sokat kísérletezem az AI lehetőségeivel, és rendeztem is idén ezekből az új képekből Újratervezés címmel egy önálló tárlatot. Nagyon érdekesnek találom, hogy a géppel együtt, kvázi kollaborációs partnerként alkotunk. Az AI teljesen szürreális és burjánzó világa ki tud ragadni a közvetlen környezetemből, könnyen el tudok vonatkoztatni az emlékeimtől. Itt most a 8 óra 15 perc sorozat képeinek esetében talán az ellenkezőjére volt inkább szükség: csak a már megélt emlékekből és a Balaton szeretetéből táplálkozni. Szóval ezek a képek – habár többnyire digitális technikával készültek, – a generatív AI-hoz képest sokkal inkább analóg és emberi alkotások.

Nem tudjuk levetkőzni önmagunkat. 🙂 Van olyan színházi előadás, amit szerintetek mindenképpen el kellene hoznunk a Balaton partjára?

B.D.: Hú! Ha csak egyet lehet választani, akkor egy tóparti éjszakával és napkeltével a háttérben megnézném Gyabronka Józseffel Dante Purgatórium-Paradicsomát.

W.P: Huh hát ez nehéz kérdés. Én nagy színház rajongó vagyok, nekem az offseason őszi-téli időszakot a pesti színházak teszik elviselhetőbbé. Szerintem abszolút világszínvonal, ami színház területén Magyarországon elérhető. Én Katona pártoló tag vagyok, de az Örkény és a Radnóti is a szívem csücske. Legszívesebben minden este egy előadáson ülnék. Amit biztosan ajánlanék: az Örkényből a Lidércek, Shaxpeare, Delírium vagy a Katonából a Káli holtak és a Mefisztóland.

Bartha Dorka és Weiler Péter Balaton 8 óra 15 perc című közös tárlata 2024. szeptember 15-ig tekinthető meg Balatonbogláron, a Vörös és Kék kápolnákban.

További információ

Zubreczki Dávid: Mintha elkezdtük volna szeretni a saját városainkat

Semsei Orsi
-
0
Zubreczki Dávid: Mintha elkezdtük volna szeretni a saját városainkat

A Kultkikötő szervezésében idén nyáron nyolc helyszínen – nyolc templomban – hallgathatók meg Zubreczki Dávid vetítéssel egybekötött történetmesélős előadásai Templomséták a Balaton körül címmel. A templomkutatás érdekességeiről, az amatőr városbúvár jellegzetességeiről és még templomi legleglegekről is beszélgettünk az előadóval.

Zubreczki Dávid, építészeti mesemondó – így nevezi magát saját weboldalán a 2008-2019 között működő Urbanista blog elindítója, aki ma már szabadúszóként városnéző sétákat szervez, útikönyvet ír, és mellette még zenél is.

Balatonföldváron, a Szent Kereszt-templomban már lement egy előadásod, milyen volt a fogadtatása és milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?
Nagyon meglepő volt, hogy mennyien eljöttek. A csütörtök délelőtti időpont miatt én is kicsit bizonytalan voltam, hány érdeklődő lesz, de körülbelül nyolcvanan voltunk. Fiatalok, idősek egyaránt. Bevallom, eredetileg ennél sokkal kisebb terekben gondolkodtam. A Kultkikötő ötlete volt, hogy autentikus helyeken, templomokban legyenek az előadások, így az adott épületekről is mesélek kicsit részletesebben. Ennek köszönhetően nem ugyanaz az előadás megy végig a turné minden állomásán, hanem mindegyik kicsit más lesz.

A könyvedben rengeteg információ megtalálható egy térség templomairól, romjairól, de hogyan készülsz egy adott előadásra? Mennyire van összhangban a történetmesélés a könyvvel?

A tavaly megjelent Templomséták a Balaton körül című könyvre épül, amit Bődey János fotós barátommal közösen készítettünk. Azonban az egy útikönyv, amiben séták és túraútvonalak vannak. Az előadásomon is tulajdonképpen ugyanazok hangzanak el, mint a könyvben, csak teljesen más logikával.

A program olyan, mint egy nyomozás: megérkezel egy templomhoz, és megpróbálod megfejteni a helyszínen a nyomokat.

Ott kezdődik az egész, hogy miért ott és miért pont ott van az az épület ahol van, miért úgy áll, olyan irányban, milyen anyagból épült. Aztán jön csak a stílus, majd amikor belépsz, megnézed, bent hogy vannak elrendezve a dolgok. Én erre gondoltam történetmesélés alatt. Ha mondjuk az anyagát nézed, akkor kirajzolódik a Balatonnak akár a millió éves története is, a kőzeteké, hogy melyik vidéken miből építkeztek a középkorban. Vagy, hogy, a 20. században hogy hozták át az építőanyagot a tavon és miért. Mikor megnézzük az adott templomot a látogatókkal, akkor kiderül, hogy érdemes ránézni a Balaton ezer évvel ezelőtti térképére, amin kirajzolódik, hol voltak bizonyos szigetek, félszigetek, merre vezetett a régi part. Hogy a jelenlegi partmenti településrészek általában jóval fiatalabbak, mint azok, amelyek feljebb helyezkednek el. Ez mind leolvasható a szakrális építészetből, hiszen a déli part mentén a templomok java 20. századi, de ha megnézed az évszázadokkal ezelőtti partvonalat, akkor meg lehet látni, hogy a nádas-mocsaras részek benyúltak Tapolcáig vagy Marcaliig, ahol középkori templomokat találunk.

Fotók: Bődey János

Az útikönyveid csak templomokkal foglalkoznak, az előadásaidnak is ez a témája. Miért pont a templomok?

Egyrészt ezek azok az épületek, amelyek mindenhol jelen vannak, másrészt voltak korok, amikor szinte minden nagy építészünk presztizsként tervezett templom épületet is. A templom olyan keresztmetszet térben, időben és stílusban is, amelyet semmilyen más épülettípus nem tud adni. A város mindig nívósabbra építette a templomait, mint a lakóházait, és vigyáztak is rá. A templom gyakran a legöregebb épülete a településnek. Előfordult ugyan, de nálunk azért nem volt jellemző a templomrombolás a huszadik században sem. Emellett a társművészeti alkotások is nagyon izgalmasak. A covid lezárás idején kezdtem írni az első könyvet, és ekkor ért a felismerés, hogy amikor a múzeumok be vannak zárva, de művészetre vágysz, bemehetsz egy templomba és megnézhetsz néhány alkotást. Emellett rengeteg információt közölnek a templomok. Azért is szeretek olyan dolgokkal foglalkozni, amikben nem vagyok teljesen otthon, mert a kutatás és a felfedezés öröme az egyik legjobb, amikor az ember elkezd könyvet írni vagy egy előadásra felkészülni.

Megszámlálhatatlan templomot mutatsz be a könyveidben. Van kedvenced?

Mindig az, amiket most fedezek fel, de abból is sokféle van. Például szeretem a zánkai középkori templomot, aminek nagyon izgalmas a szerkezete és a helyreállítása. Vagy nagyon szerettem Dörgicsét is, mert annak ellenére, hogy 400 lelkes a falu, a romokat is beleszámítva hét temploma van, tehát kis területen sokat lehet bejárni és megismerni.

Mit gondolsz, az elmúlt években miért váltak divatossá a városnéző séták? Miért érdekel minket az épületek múltja?
Jó kérdés. Éppen írok egy könyvet, az lesz a címe, hogy Hogyan nézzünk várost? Abban többek közt épp ezt a titkot próbálom megfejteni. Gerald Durrell Az amatőr természetbúvár című könyvéhez hasonlóan egy módszertani kézikönyv leginkább. Azzal foglalkozik, hogy ha valaki nekiáll várost nézni, hogyan kezdjen hozzá, mi mindent érdemes figyelni, hogyan lehet olvasni a jelekből, tehát  hogyan eddzük a szemünket ahhoz, hogy észrevegyük azokat a dolgokat, amiket nem veszünk észre minden nap. Emellett némi merengés is helyet kap benne. Volt amúgy a városnézésnek egy fénykora egykor, a klasszikus Ibuszos városnézés, de akkor mindenki elment egy másik városba és megnézte azok nevezetességeit. Lehet, hogy naiv elképzelés, de azóta mintha elkezdtük volna szeretni a saját városainkat. Annak idején, amikor 2008-ban elindult az Urbanista blog, az, hogy a budapestiek szeretik Budapestet, közel sem volt természetes. Egyrészt hajlamosak voltunk arra, hogy a saját dolgainkat lefitymáljuk, és csak a koszt meg a pusztulatot vegyük észre, és hát erre senki nem kíváncsi. Másrészt, érdekes módon akkoriban kezdte magának felfedezni a nyugati turizmus Budapestet, tehát valószínű ennek is lehetett hatása. Szerethetővé vált a város. Például, itt vagyunk most az Örs vezér terén, innen indul az egyik sétám, aminek az a címe, hogy Itt nincs semmi látnivaló, és tényleg arról szól, hogy az, amit az itt lakók sem vesznek észre, az másoknak érdekes lehet.

Július 4-én volt az első előadás, augusztus 22-én lesz az utolsó, összesen nyolc helyszínen. Mi alapján választottátok ki ezeket?

Ezekről a Kultkikötővel egyeztettünk. Én javasoltam, hogy mi az, ami izgalmasabb és méretben sem túl nagy helyszín. Az előadásoknak vannak általános részei, amelyek minden helyszínen ugyanazok. Mondjuk, amikor arról mesélek, hogy mennyi különlegessége van a Balaton építészetének. Például, hogy itt van Magyarország egyetlen olyan zsinagógája, ami a 20. század második felében épült. Vagy sokan ismerik a zalaszántói Béke Sztúpát, ám azt kevesen tudják, hogy építésekor Európa legnagyobb sztúpája volt, és most is talán a második legmagasabb. Vagy hogy Fenékpusztán vannak feltárva Magyarország egyetlen ókeresztény bazilika épületének, ami ráadásul túlélte a Római Birodalom bukását is, sőt évszázadokkal később is működött. A Kultkikötő programjában szereplő előadásokon sok ehhez hasonló érdekességet mutatok be, amelyet nem csak az építészet és a Balaton iránt érdeklődők élvezhetnek, de egy nyaralás alatt is mindenkinek üdítő intellektuális élmény lehet.

Az interjút készítette: Rátkai Zsófia

Portréfotó: Rakos Blanka

Valódi vidéki minőség

Semsei Orsi
-
0
Valódi vidéki minőség

Van egy egyesület, amely évek óta azon dolgozik, hogy védjegyrendszerükkel nekünk könnyebbé tegyék az eligazodást a kínálatdömpingben. Legyen szó helyi kézművesekről, éttermekről vagy szállásokról. Ha védjegyeseik közül választunk, nem nyúlhatunk mellé.

A Vidék Minősége – Éltető Balaton-felvidék” védjegyrendszer minősítési eljárása általánosságban az egységes nemzetközi feltételek szerint történik, ugyanakkor magában hordozza az adott vidéki területnek, szakmaterületeknek megfelelő egyediségeket, amelyeket maguk az itt élő termelők, szolgáltatók, vállalkozók határoztak meg.

A 2008-ban alapított Éltető Balaton-felvidékért Egyesület hat év vidékfejlesztési tapasztalattal a háta mögött, 2014-ben hozta létre ‘A Vidék Minősége – Éltető Balaton-felvidék’ védjegyet, mely hazánk turisztikailag egyik legfrekventáltabb részén – több mint ezer négyzetkilométeres területen – működik. Már a legelső évben több mint 60 élelmiszer-előállító, vendéglátó és kézműves vállalkozás érdemelte ki a minősítést, mára pedig közel százan tudhatják azt magukénak. Nem túlzás azt állítani, hogy az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület által fenntartott védjegy hazánk legnagyobb ’Vidék Minősége’ védjegyes közössége. A Balaton-felvidéki termelők más értékű élelmet kínálnak, mint a legtöbb élelmiszer, amit leveszünk egy szupermarket polcáról. Sümegtől a Művészetek Völgyén át a Balatonig a védjeggyel ellátott ételekben azokat a helyi ízeket élvezhetjük, amelyek az ember, a föld és a több száz évre visszanyúló kultúra harmóniáját nyújtják. Idén sem maradhat el a nyári magazinból az ajánló, amiben újabb védjegyes termékeket és szolgáltatókat sorakoztatunk fel. Itt az idő felfedezni azt, ami igazán balatoni!
A garantált minőségű helyi élelmiszertermelők, szálláshelyek, éttermek, valamint a térség védjegyes kézműveseit megtaláljuk az egyesület honlapján: az eltetovedjegy.hu oldalon.

Akali Street Food Szekér
Facebook: Akali Street Food Szekér
Akali Szekér – a street food vidékiesen újragondolva, ahol többek közt kézműves hamburgerek, hot dogok, szörpök várják a vendégeket. Az ételekhez szükséges alapanyagok a környező településekről, helyi termelőktől kerülnek beszerzésre. Az Akali Szekér kedvelt megállója a turistáknak, ahol a szemük előtt készülnek el az ételek.

Ferenc Pince Csárda
www.ferencpince.hu

Egy igazi kuriózum a Balaton-felvidéken. A Tihanyban található családi vállalkozás bor készítésével és vendéglátással foglalkozik. A pincészet célja az ezen a borvidéken honos borfajták fenntartása, illetve a nagyközönséggel való megismertetése. Az étteremben nem csak a borokat, hanem a tradicionális saját készítésű ételeket is megkóstolhatjuk. Ha ezen a gyönyörű helyen szeretnénk pihenni, a családi vállalkozás  szálláshelye biztosít kényelmes kikapcsolódást.

Ro-Zita Vendégház
www.ro-zita.hu
Lovas központjától 500 méterre, a Malomvölgyben található a vendégház, mely jól felszerelt, igényesen berendezett bútoraival a múltat idézi. A vendégház különlegessége, hogy a vendégek Bácsi Zita saját készítésű védjegyes kerámiáiból étkezhetnek. Zita odafigyel a vendégház környezetére, fontosnak tartja a régi dolgok ápolását, megtartását.

Nagyi Kertje Teaház és Étterem
Facebook oldal

Az egész évben nyitva tartó teázó Aszófőn található. A fogadó a világ minden tájáról érkezett széleskörű teakínálatával, helyben készült süteményekkel, ételekkel várja a vidékies hangulatot kedvelő vendégeket. A teázó teraszáról gyönyörű panoráma tárul elénk. Itt minden korosztály megtalálhatja a neki megfelelő kikapcsolódási lehetőséget.

Termálvíz borúsabb napokra

Semsei Orsi
-
0
Termálvíz borúsabb napokra

Magyarország nyári időjárása nem éppen a kiszámíthatóságáról híres. Sokszor belefutottunk már abba, hogy nyár közepén a víz melegebb mint a vihar utáni szeles levegő és törhetjük a fejünket, hogy a balatoni fürdőzés és napozás helyett, mihez kezdjünk magunkkal. Szerencsére a Balaton környékén bőven találunk melegvizes termál- és élményfürdőket – és hogy melyiket, miért ajánljuk? 

 

A déli partról legkönnyebben megközelíthető fürdők:

Csisztafürdő

Öt medence áll a fürdőzni vágyók rendelkezésére. Az ásványi anyagokban gazdag csisztai víz gyógyító hatását két szabadtéri ülő-, és két fedett medencében lehet élvezni. A fürdő rendelkezik gyerekmedencével és szaunával is. Fonyódról pár kilométeres, kiépített bicikliúton is megközelíthető. 

 

Marcali Fürdő

A fürdő egy hatalmas parkban helyezkedik el. A fedett fürdőben és a szabadtéri strandon úszó-, gyógy-, termál- és élménymedencék szolgálják a kikapcsolódni érkezők igényeit.

 

Igali Gyógyfürdő

Az Igali Gyógyfürdő a környék egyik legrégebben működő fürdője, a Balatontól 40 km-re. Szabadtéri strand, valamint fedett gyógy- és élményfürdő résszel. A fürdőben jelenleg 13 medence található, melyek közül a gyermek illetve a 38 fokos termál medencék majd mindegyike különféle élményelemekkel van felszerelve. 

 

Tamási Thermal Spa

A Thermal Spa Tamási egész évben fogadja a látogatókat. A fürdő és strand 15 medencével, gyógyhatású termálvízzel és wellness szolgáltatásokkal várja a kikapcsolódni vágyókat Siófoktól nagyjából 40 km-re. 

 

Északi parti és ahhoz közeli fürdők:

Annagora Aquapark – Balatonfüred

Az aquapark feledhetetlen élményeket nyújt kicsiknek és nagyoknak. Bár termálvizes medencével nem rendelkezik, de a 71-es út mentén található, így ez a tóhoz legközelebb fekvő medencés fürdőkomplexum a Balaton környékén. Többféle hullámmedence, vízi csúszda és játékos gyermekmedence várja a vízi élményekre szomjazókat.

 

Kristályfürdő – Ajka

A fürdő 6 élménymedencével, napozóterasszal, játszótérrel, sportolási lehetőséggel, hétvégi animációs programokkal, különböző témájú rendezvényekkel, gasztronómiai kalandozásokkal kínál kikapcsolódási lehetőséget, Balatonfüredtől 40 km-re. 

 

Nyugat-Balaton fürdői:

Hévízi Tófürdő

A tó vizének hőmérséklete nyáron eléri a 37 fokot. A hévízi gyógyiszapban a szerves savak alkotta gyógytényezők egyedülálló értéket képviselnek.

 

Zalakarosi Fürdő

A komplexum területén, élmény-, gyógy- és termálfürdő, strand és csúszdás aquapark is működik. 

Az év minden napján üzemel a fedett fürdő. A parkos környezetben kialakított termálstrandon gyógy-, termál-, családi-, hullám-, gyermek- és sportmedencék, csúszdák színesítik a kínálatot. 

 

Kehida Termál

A család fürdője. Mediterrán belső terekkel, 13 medencével, 94 méteres óriáscsúszdával, kinti kamikaze csúszdákkal, szabadtéri 34-36 fokos meleg vizes- és gyógymedencékkel, pezsgőszigettel, sodrómedencével, gyermekpancsolóval, pool bárral és még sok egyéb csábító élményelemmel várja a fürdőzni vágyókat.

 

Jön a második felvonása a nyárnak

Semsei Orsi
-
0
Jön a második felvonása a nyárnak

Szünet nincs, nem állhatnak meg a programok a Kultkikötőben, de a második felvonásába érkeztünk a nyárnak. És ahogy az egy rendes előadásban lenni szokott, a végére még tartogat meglepetést ez az évad is. Jön Hernádi Judit és Kern András, Csákányi Eszter, Auksz Éva, Sajgál Erika, Trokán Anna, Bezerédi Zoltán és Mertz Tibor, Mucsi Zoltán, Grecsó Krisztián, Berecz András, Ficzere Béla, Charlie és a Budapest Bár zenekar többek között Kiss Tiborral, valamint a L’art pour l’art, a Karinthy Színház, a Pannon Várszínház társulata. 

A Kultkikötő legénysége mindent megtett azért, hogy emlékezetes produkciókat csempésszen a balatoni nyár második felébe is, melyek garantálják a minőségi kikapcsolódást Balatonföldváron, Balatonszárszón, Balatonbogláron és Alsóörsön is. 

 

“Lassan elérünk a nyár azon pontjára, amikor szeretnénk lelassítani az időt. A kezdő hétvége mindig a legnehezebb, ha azon túl vagyunk és beáll mindenhol szépen a menetrend, pillanatok alatt eljön az a pont, amikor szinte már látjuk a nyár végét és azt kívánjuk, hogy most állj, mert minden úgy jó, ahogy most van. De aztán persze robog tovább az idő, mi pedig tartjuk a tempót. Szerencsére sok minden hátravan még ebből az évadból is és utána sem fogunk unatkozni, mert már most nyáron elkezdtünk készülni a jövő évre, a 20. évadra, ősztől viszont teljes mértékben arra kerül a hangsúly.” – mondta Nagy Viktor alapító igazgató. 

Megálljt nem tudunk parancsolni az időnek, de az csak rajtunk múlik, hogy mivel töltjük meg. A 19. nyári évad végéig még több mint ötven produkció és kulturális program ad lehetőséget a Kultkikötőben, hogy emlékezetesen töltsük a nyári kikapcsolódást. 

A jó színházra már gyerekkorban nagy szükség van. Süsü, Kippkopp és Tipptopp, János Vitéz, a Csizmás Kandúr, Pinokkió és Kóc bohóc is azért sorakozott fel, hogy a nyár második felében a gyerekeket elkápráztassa. Lázár Ervin kedves, népszerű Négyszögletű kerek erdő meséje pedig nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is sok-sok tanulságot rejt majd az alsóörsi varázserdő nagyszínpadán. 

 

Az egész nyáron át tartó összművészeti fesztivál nem lenne teljes a boglári, kortárs Kápolnatárlatai nélkül. Bács Emese és Gaál Kata “Itt van a város, vagyunk lakói” nyüzsgő világa már most is megtekinthető a boglári Vörös és Kék kápolnában, de augusztus 16-tól a nagy sikerre való tekintettel a tavalyi kiállítóit köszönti újra a kiállítás-sorozat. Weiler Péter és Bartha Dorka új alkotásokkal érkezik, amiket a balatoni reggelek ihlettek. A kiállítások címe nemes egyszerűséggel: Balaton 8 óra 15 perc. De nem csak a boglári kápolnák falai rejtenek művészetet. Zubreczki Dávid építészeti mesemondó előadás-sorozata várja az érdeklődőket még egy-egy nyomozásra Siófok, Boglár, Szárszó és Vonyarcvashegy templomaiba. A Templomséta előadások nemcsak az építészet és a Balaton iránt érdeklődőknek kedveznek, egy nyaralás alatt mindenkinek üdítő intellektuális élmény lehet.

 

Bővebb információ a műsorról és a jegyvásárlásról a Kultkikötő oldalán olvasható. 

Kedvenc játszótereink a Balaton körül

Semsei Orsi
-
0
Kedvenc játszótereink a Balaton körül

Ritka, hogy a gyerekek megunnák a balatoni pancsolást, nekik az egész strand egy nagy játszótér, azonban hűvösebb napokon jól jöhet a szülőknek egy lista a legjobb környékbeli játszóterekről.

Összeszedtük tematikusan, hogy melyik játszóteret miért ajánljuk: 

Várkapitányoknak és királylányoknak

Rézsűs játszótér – Veszprém

A Céhház utca és a Séd patak közelében a Kolostorok és Kertek sétaútvonalon található. A legkisebbeknek külön játszórész készült homokozóval, hintával és sok más játékkal. A nagyobbakat többek között két fedett óriáscsúszda, „hegymászó” kötélpálya, hinta és játékvár várja.

Akácos téri játszótér – Siófok, Szabadifürdő

Siófokon a 7-es út mentén található jól körbekerített játszótér, ami első látásra átlagosnak tűnik, de a 4 bástyán álló mászóka mellett elhelyezett árnyékos pihenősarokkal és hullámos padokkal kellemes élményt nyújt, akár az átutazóknak is. A rövid csőcsúszdán pedig a kicsit félősebb gyerekek is bátran le mernek majd csúszni.  

Helka és Kelén mesejátszótér – Balatonfüred

A Fenyves parkban található játszótéren vártornyok, kötél és egyensúlyozó mászókák és logikai játékok is gondoskodnak arról, hogy a gyerekek hasznosan töltsék idejüket az árnyékot adó lombok között. Mindezt a Helka és Kelén monda ihlette alakzatokkal díszítették. 

Kis kalózoknak

Magyar Tenger Mesekert – Balatonboglár
A Platán szabadstrandon található kavicsos játszótér Kő Boldizsár keze munkáját dicséri. Egyedi ötletes játékok, mérlegóriások, kis faragott balatoni településnevekkel ellátott székek és fából készült játékhajó várja a gyerekeket. 

Hajós játszótér – Balatonföldvár

A földvári kikötő mellett pár méterre nyithatnak ágyútüzet a gyerekek a Balatonon veszteglő vitorláshajókra. Csúszda, kötélmászóka, lengőhíd és homokos talaj várja a kis kapitányokat. 

Süllyedő hajó – Siófok

Az Ezüstparton az Egressy Gábor utca végén kapott helyet pár évvel ezelőtt a félbetört, süllyedő hajót formázó mászótorony. A játszótéren csúszda, hinta, különböző ügyességi játékok, de még földbe süllyesztett mini trambulin is van.

 

Bújócskázáshoz

Toboz játszótér – Balatonfenyves

A vörösfenyőből készült óriási fatobozokat a település neve ihlette. Megtalálható a téren játszóvár, egy kisebb és egy nagyobb csőcsúszda, a vörösfenyő gerenda szerkezetből álló tobozokat pedig, amiben jól el lehet bújni, kötélalagutak kötik össze. 

Rostalika játszótér – Szántódpusztai Majorság

A játszótér és Kneipp ösvény a majorsági élet során előforduló tevékenységeket és anyagokat mintázzák. Mókuskerék, körhinta, kukorica góréból kivezetett csúszda várja a gyerekeket. Méretéből adódóan a góréban akár bújócskázhatnak is a gyerekek.

Ahol a szülők is játszhatnak 

Vizek Háza – DRV Zamárdi

Siófok és Zamárdi között a 7-es útról lehet befordulni a DRV telep területén elhelyezkedő vízi játszótérre. 

Vízforgatók, gátépítő játékok, pedállal hajtott szökőkút és egy nagy zöld terület várja a kicsiket és nagyokat. Belépőjegy köteles.

Vízi játékpark – Keszthely

A Csík Ferenc sétányon található játszótéren a víz megmozgatására és irányítására alkalmas kerekekkel, zsilipekkel és terelőkkel kísérletezhetnek a látogatók. A terület egyik felén nagy fák vannak, így a park részben árnyékos a meleg nyári napokon is. Díjmentesen látogatható. 

A játszóterekhez szorosan kapcsolódva említést érdemelnek még a mezítlábas ösvények is, amik minden korosztály számára egyaránt izgalmasak lehetnek. A természetgyógyászat erejével pezsdítik fel a talp vérkeringését. A kicsiknek segít a láb egészséges boltozatának kialakításában, a felnőtteknél az anyagcserére, az emésztésre és a migrénre is jótékonyan hat. 

Hogy hol? 

Csopak, Ifjúsági sétány, Talpalávaló Park (Nagyvázsony, Kinizsi Pál utca 34.), Talpkaland (Mencshely, Talpkaland), Mezítkáli (Mindszentkálla, Petőfi és Levendula utca sarkán) Kneipp vizes taposó (Balatongyörök, Római-forrás)

Ennyire személyes, soha nem voltam – Mucsi Zoltán a Kultkikötőben

Semsei Orsi
-
0
Ennyire személyes, soha nem voltam – Mucsi Zoltán a Kultkikötőben

Nem volna könnyű dolgunk, ha olyan embert szeretnénk találni ebben az országban, aki ne tudná, kicsoda Mucsi Zoltán. Mindannyiunk Kapája több mint negyven éve van a pályán: számtalan színpadi szerep, filmekben és sorozatokban megformált karakter van már a háta mögött. 2023 decemberében egy egészen új műfajban is kipróbálta magát – az így született produkcióval pedig a nyáron a Balatonra, a Kultkikötőbe is ellátogat.

 

Egy életem. Ez a címe annak az önéletrajzi stand up estnek, amellyel tavaly decemberben lépett először színpadra. Egészen más ez az előadás, mint bármi, amiben korábban láthatta a közönség.

Három okból is különleges számomra ez a produkció… Egyedül állok a színpadon, egy teljesen új műfajt próbálok ki, ráadásul saját magamról beszélek. Mindhárom komoly kihívás volt. De úgy érzem, kezdek belejönni és egyre jobban élvezem. Meglehetősen szemérmes embernek gondolom magam, így okozott némi fejtörést, hogy milyen lesz, ha nekem a színpadon magamról kell másfél órát pampogni. Tart vajon erre a közönség igényt? Tudok nekik olyat mesélni, ami valóban érdekes? Egyáltalán: tudok én még magamról újat mondani?

Honnan jött mégis éppen egy ilyen előadás ötlete?

Lévai Balázs rendező-producer barátom keresett meg vele. Pontosabban akkor még azt hittem, hogy a barátom, ma már tudom, hogy egy nagyon kegyetlen ember. Ha tudtam volna, mibe akar belerángatni, biztos meggondoltam volna magam. Vele és Gyulay Eszter dramaturggal nagyon sokat dolgoztunk a történeteken és az előadás ívén. Sokszor már az agyukra mentem, annyi kérdést tettem fel. De nem véletlenül: én színész vagyok, nem stand upos, meg kellett értenem ennek a műfajnak a működését. Ez nem olyan szigorú és pontos rendszer, mint mondjuk egy klasszikus vígjáték. Sokkal lazább, sokkal több ötlet és váltás fér bele. Élünk is ezzel a szabadsággal, hogy végig lekössük a nézők figyelmét ebben a másfél órában.

Sokat gondolkodott, mielőtt igent mondott a felkérésre?

Nem, mert Lévai Balázs sokkal erősebb, mint én. Ráadásul nem is vagyunk egy súlycsoportban, nem mertem nemet mondani.

Úgy voltam vele, próbáljuk meg, aztán ha már elvállaltam, szerettem volna jól megcsinálni.

És persze volt bennem egy nagy adag kíváncsiság is. De ha esetleg a próbák alatt az derült volna ki, hogy ez nem működik, akkor nem lett volna bemutató. Szerencsére nem derült ki ilyesmi.

Mit jelent ez a műfaji megjelölés, hogy „életrajzi stand up est”?

Azt, hogy az életemet mesélem el sok vicces történeten keresztül. Elindulok az abonyi gyerekkori élményektől, majd sztorizom arról, hogy lettem géplakatos tanuló Budapesten, majd hírlapkézbesítő Szolnokon. Aztán idővel eljutok a rendes szakmámhoz, a színészethez is. Elmesélem, miért mentem el 1979-ben a szolnoki színház álláshirdetésére és a kezdeti statisztaszerepek után, hogy fogadtak be és kaptam egyre komolyabb feladatokat, végül főszerepeket. Pepe (Scherer Péter) most nincs velem a színpadon, de róla is sok szó esik: hogy találkoztunk véletlenül egy legendás Szentivánéji álom előadásban, hogy alakult ki a párosunk, miért választott ki minket Jancsó Miklós a filmszerepekre és hogyan keseríti az életemet már több mint 30 éve.

Alapvetően a vicces helyzetekre koncentrálunk, de nem ijedünk meg a lírai pillanatoktól sem. Na ebben más, mint egy hagyományos stand up est. Merek beszélni a pályámat végig kísérő szorongásokról és kételkedésekről is. Ennyire személyes, még soha nem voltam színpadon.

Apropó vicces helyzetek… A legkülönfélébb embereket képes megnevettetni. Emlékszik, mikor ismerte fel ezt a tulajdonságot magában?

Nincsenek erről komoly feljegyzéseim.… Úgy kezdődik ez, hogy az ember társaságban mond valamit, elmesél egy történetet, aztán egyszer csak azt veszi észre, hogy hatást vált ki. A ritmus nagyon fontos ebben a műfajban. A humornak ezer fajtája van, egyeseknek ösztönösen megy, másoknak kevésbé. De van egy része, ami tanulható, az ilyen-olyan munkák során az ember szerez azért némi tapasztalatot.

Könnyű egyedül vinni magával egy egész nézőteret?

Azt nem mondanám, hogy könnyű, de eddig az a tapasztalat, hogy működik, és remélem, eztán is így lesz. Valószínűleg az nagy könnyebbség, hogy erre az előadásra az jön el, aki valamilyen szimpátiával van irántam: ismeri, szereti a munkásságomat, érdekli az életem, kíváncsi rá, tudok-e újat mondani. Vagy esetleg néhányan azok közül, akik nagyon rühellnek, hogy megnézzék, hátha bukok… Bár azt hiszem, hogy ők nem dobnak ki pénzt ezért.

Szeretek beszélgetni, de egészen más súllyal bír, ha egy szűkebb, 3-4 fős társaságban teszem, mint ha 600 ember előtt beszélek magamról. Eleinte furcsa volt, hogy egyedül állok a színpadon, de aztán rájöttem, hogy a fenéket vagyok én egyedül. Ott van velem a közönség.

A nézők nagyon sokat tudnak segíteni a reakcióikkal, a nevetésükkel, a kiprovokált megjegyzéseikkel.

De más segítséget is kapok a történet mesélésben: sok fotó és filmrészlet villan fel az előadásban az életemből.

Az életének a családja is fontos része. Róluk is mesél ezen az esten?

Eddig nagyon óvtam a magánéletem, szándékosan nem beszéltem sokat a családomról a médiában. Itt viszont az életemről mesélek, aminek kiemelkedőn fontos része a feleségem, akivel lassan 40 éve vagyunk együtt és a csodálatos gyerekeim. Nélkülük nem lenne teljes a történetem, így most örömmel mesélek róluk is.

Az Egy életem augusztus 10-én Balatonszárszón, a Kultkikötőben is bemutatkozik a közönségnek. Szereti a Balatont?

Azt szoktam mondani, hogy a víz közelsége vasalja az idegrendszeremet.

Nagyon szeretem. Megnyugtatólag hat rám. Kisimít. A nagyobb víztömegek valamivel közelebb állnak a szívemhez, de a patakcsörgést is nagyon sokáig el tudom hallgatni.

16-17 éves kamasz voltam, amikor először jártam a Balatonnál. Egy nyáron indultunk útnak, a barátaimmal. Balatonfüred volt a cél. Ez volt az első olyan alkalom, amikor a szüleink nélkül, egyedül vágtunk neki a nyárnak. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy az északi partot én a mai napig jobban szeretem.

Rengeteget dolgozik. Ennyi munka mellett jut ideje a töltekezésre?

Több kellene… Az évadban havi 22-24 előadást játszottam, de volt olyan is, hogy 26-ot. Ha tudok, kiragadok egy-két szabad hetet. Szeretek elvonulni, csendben, szűkebb körben lenni, de ez néha nehéz. De közben meg persze az is jó, ha ennyi feladata van az embernek…

Milyen egy tökéletes pihenőnap?

Azon is múlik, hogy mennyi időm van. Ha van két szabad napom, azt nem biztos, hogy utazással töltöm, hanem otthon olvasással, film nézéssel, beszélgetéssel. De ha a tökéletest keresem, jó ha van benne vízpart. Bármilyen formában: tó, tenger, folyó vagy patak. Csak víz legyen.

Az interjút készítette: Németh Mónika

 

Schell Judit „Miniden este hazaviszek én is valamit”

Semsei Orsi
-
0
Schell Judit „Miniden este hazaviszek én is valamit”

Mit tegyünk, hogy elkerüljük a szokásos párkapcsolati zsákutcákat? Hogyan építünk torlaszt és falakat a játszmáinkból? Miért nem tudjuk megőrizni a közelséget, az inspirációt, az intimitást? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ a Szeretetkert című előadás a Kultkikötőben július 27-én. Balatonszárszón négy kiváló színművész, Schell Judit, Jordán Adél, Mészáros Máté és Szervét Tibor várja a nézőket, akik dr. Pickó Katalin játékmester segítségével tartanak tükröt az emberi természetről – melyben ráláthatunk önmagunkra is, két jóleső nevetés között. Mi az előadás titka? Hogyan talál utat a nézőkhöz? Schell Judittal beszélgetett a Fidelio.

Schell Judit 

Nincs két egyforma Szeretetkert – nem csupán azért, mert estéről estére változhat, hogy mely művészek vesznek részt a játékban, hanem azért is, mert az előadás alapvetően az improvizációra épít. A kérdésre, színészként nem volt-e ijesztő ez a sok bizonytalanság, Schell Judit elmondta:

„Az előadássorozat elején tartottam nagyon az improvizációtól, mert én magam sem ismertem ezt az oldalamat – előtte talán egyszer, ha voltam hasonló helyzetben, és nem mondom, hogy nagyon otthonosan éreztem magam benne. Nekem az ad biztonságot, ha az előadás be van próbálva, a nézők pedig ott ülnek a sötétben. Ehhez képest itt nincs olvasópéldány, a közönség pedig be is vonódik a játékba.

Az évek alatt aztán egyre magabiztosabb lettem: az derült ki, hogy nagyon jó úgy színpadon lenni, hogy nincsenek szigorú szabályok, hogy szabadon reagálhatunk egymásra. Az pedig, hogy újabb és újabb kollégák csatlakoztak az előadáshoz, így egyre többféle felállásban tudjuk már játszani, frissen tartja a produkciót. Nekünk, színészeknek is izgalmas, hogy hogyan hatunk egymásra, mit hozunk ki a másikból.”

Arról szólva, hogyan indult a közös munka dr. Pickó Katalin pszichiáterrel, párkapcsolati szakértővel, kifejtette:

„Régről ismerjük egymást Katival, azokból az időkből, amikor pályakezdő voltam a Radnóti Színházban. Hat-hét évvel ezelőtt egyszer csak felhívott azzal, hogy van egy ötlete, amit nagyon szeretne színházban kipróbálni: párkapcsolati problémákról képzelt el egy előadást, kis humorral, kis edukációval fűszerezve. Én akkor a Thália Színház művészeti vezetője voltam, egyeztettem az ötletről a vezetőséggel, és hamarosan már ott találtuk magunkat az Arizona Stúdióban. (…) El kell kezdenünk beszélgetni a párkapcsolati problémákról. Éljük a hétköznapokat, ki tudatosabban, ki kevésbé, sokszor a rutin visz át bennünket a helyzeteken. Nem árt néha megállni egy kicsit, és belehúzni magunkat és a másikat egy olyan helyzetbe, amikor kívülről nézünk rá arra, hogy valóban jó-e az, ahogyan mi élünk, ahogy kommunikálunk egymással, vagy esetleg van egy másik út, ami erősíti az intimitást, a kapcsolatot” – vélekedett Schell Judit.

Azt is hozzátette:

„Nagyon fontosnak gondolom, hogy ha elindulunk egy önismereti úton, akkor ne csak a saját sérelmeinket vegyük elő, ne csak a hiányainkat tartsuk számon, hanem nézzünk szembe azokkal a fájdalmas helyzetekkel is, amikor mi csináltunk valamit rosszul.”

Azt is elmesélte: „Vannak, akik már úton hazafelé arról beszélgetnek, hogyan hatott rájuk az előadás, mások pedig később, akár hetek múlva kezdenek el róla kommunikálni. Változtatni nem könnyű: nagyon résen kell lenni, hogy észrevegyük, mikor csúszunk vissza, mikor kell jobban odafigyelni, figyelmeztetni magunkat. Nem mondom, hogy egy előadás csodákat művel az emberekkel, és onnantól kezdve mindenki boldog párkapcsolatban él. De ha kész megoldásokat nem is kapnak,

a kíváncsiságukat fel tudjuk kelteni, az pedig már egy út eleje lehet…

Az előadásnak nagyon fontos eleme a humor, ami sokat segít abban, hogy megnyissuk azoknak a nézőknek a füleit is a témára, akik elzárkóznak az ilyesmi elől, és úgy vannak vele, nekik aztán senki ne mondja meg, hogy kell élni, hogy kell beszélni a feleségükkel vagy a férjükkel. A humorral meg lehet nyitni az emberek magánéleti falait, és be tud szivárogni egy-két olyan dolog, ami aztán felismeréseket hozhat maga után.”

A teljes interjú a Fidelio oldalán olvasható.

Végre egy hely, ahova a szülők is nyaralni mehetnek!

Semsei Orsi
-
0
Végre egy hely, ahova a szülők is nyaralni mehetnek!

Van egy csodabirodalom Kaposvártól karnyújtásnyira, ahol a szülők és a gyerekek tényleg együtt játszhatnak és nem unják el magukat a felnőttek pár perc alatt. Végre egy hely, ahova a felnőttek “magukat is viszik” nem csak a gyerekeiket, nyaralás ez apának, anyának és a gyerekeknek egyaránt.

Az országban egyedülállónak számító Katica Tanya Élményközpontban több, mint 100 féle kül-, és beltéri játszóalkalmatosság szolgáltat családi programot az év bármely szakában, időjárástól függetlenül. Ezért merjük ajánlani egy balatoni nyaraláshoz, amennyiben beborulna az ég, vagy napsütésben is, nem csak B tervnek!

Megpróbálkozunk a lehetetlennel és a több mint száz attrakció közül most a teljesség igénye nélkül felsorakoztatjuk, hogy milyen játékok és foglalkozások garantálják az egész családnak a felejthetetlen pillanatokat a patcai élménybirtokon.

A 3 generációt kiszolgáló csúszdaparkban csúszhatunk zsákban, fánkon vagy éppen bele egy labdamedencébe. Választhatunk, hogy szellőként, szélvészként vagy tornádóként suhanunk le egy fánkon a kültéri lesiklópályákon. Aki repülni vágyik, annak pedig az óriás ugrálópárnákat, vagy a 4 féle trambulint ajánljuk, ahol felpattanhatunk az oldalára vagy akár Jordanként zsákolhatjuk be a labdát a kosárba. Nap mint nap részt vehetünk kenyérdagasztáson és sütésen, készíthetünk viaszkezeket, simogathatunk kisállatokat, etethetünk szurikátákat, tengerimalacokat és nyuszikat, kreatív játékokat készíthetünk PET palackból a fenntarthatóság jegyében, de festhetünk pólót is akár.

A játékok számos fantázianeve hűen tükrözi az élmények sokszínűségét. Ilyen például a telibe-találda, ahol a játéktérben légágyúk segítségével szivacslabdákkal lövöldözhetik egymást az ellenfelek, vagy a rekeszépítő, ahol italos rekeszekből tornyot építhetünk, a focibiliárddal eldöntheted, hogy focizva biliárdozol vagy biliárdozva focizol, a lökd a kecskét! játéknál garantáljuk, hogy nem fogod az “állatot” sajnálni, az iga-rugóban pedig próbára teheted magad, hogy ki az erősebb, te vagy a kötél, de felülhetsz a vízi kerékpárra is – ami nem elírás – itt nem egy vizibicikliről van szó, bár persze megtalálható az is a számos játékelem között. A kellemes felfrissülést nyújtó fröcsi játszóteret pedig a nap végére tartogatnánk. Mikor már elfáradt mindenki jól jöhet a felfrissülés, míg egy hívogató élmény ismét el nem csábít bennünket.

Természetesen a napirendbe be kell iktatni egy kis pihenés is. Az étteremben elfogyasztott kiadós ebéd után jöhet egy kis pihentető játék. Óriási memóriatáblák, fababa készítés, tetkó fújás, kisállat simogatás, búvóhely építés vagy a hordóutánfutó-járat mind-mind könnyed programnak ígérkeznek. És ha van a családban egy mászó-totyogó tesó is, semmi gond, ő sem fog unatkozni. A babaház a mini csúszdával csak rá vár.

Ha a Katica Tanya honlapján szemezgetünk a játékok menüponban feltűnhet, hogy több esetben is válthatók be pöttyök, azaz a Pöttyös Katica Klubkártyára gyűjtött pontok, amik nem csak újabb élményekhez segítenek hozzá, hanem számos kedvezményt is igénybe vehetünk vele. Online egyszerűen igényelhető és a helyszínen átvehető. Az élményközpontban egyetlen belépőjeggyel a játékok 95%-át igénybe lehet venni, de a 100%-át is, ha gyűjtjük a Kis Katica pontokat.

A tulajdonosok, Handó János és Eszter a vendégek mellett a környezetünkre is odafigyelnek, kizárólag megújuló energiaforrásból üzemeltetik az élményközpontot. 2003 óta egy célt tartanak szem előtt, hogy az apró településre érkezőknek fenntartható szórakoztatást kínáljanak. Egy nap alatt a tehénfejéstől a vízijátszótéren át a kül- és beltéri csúszdapark és a játszóházak használatáig több mint száz attrakció közül választhatunk, így az ökológiai lábnyomunk kisebb maradhat, mintha más helyeken töltöttük volna el hasonlóan tartalmasan a nyaralást. Sőt mi több, nem kell egy naposra terveznünk az utazást, mivel turistaházakban, faházikókban és családi apartmanokban is meg tudunk szállni, így egy hosszú hétvégét is könnyedén tervezhetünk a zselicbe.

“A tulajdonosok alapelve, hogy csak olyan fejlesztéseket valósítanak meg, amelyek nem fogyasztanak energiát, vagy ha mégis, akkor ahhoz ők maguk állítják elő a szükséges mennyiséget helyben. 2017 nyara óta kizárólag megújuló forrásból biztosítják az élményközpont teljes energiaszükségletét, azaz a fűtés-, hűtés-, melegvíz- és elektromosáram-igényüket, amely éves szinten mintegy 550 MWh-t tesz ki. Gázt nem használnak. Az épületeiket passzívház-jelleggel építik, s bár a beruházás így drágább, az üzemeltetés költsége – amelynek jelentős része a hűtés-fűtés – minimális. Ők is használnak fosszilis energiákat, de az így kibocsátott üvegházhatású gázt (CO2) masszív fásítással ellensúlyozzák.” – olvasható a turizmus.com oldalán, a 2024 tavaszán elnyert Fenntarthatósági Díj kapcsán. A Patcára látogatók biztosak lehetnek benne, hogy ott mindig friss a levegő, és mindig találni új kalandot. De mielőtt nekiindulnátok mindenképp érdemes átnézni a honlapot az aktuális lehetőségek végett, főleg, ha szombatra vagy vasárnapra esik a látogatás, mivel minden hétvégére Jeles Napokat szerveznek.

Egy valamire még érdemes készülni, ha egyszer ellátogattok a Katica Tanyára a gyerekekkel, onnantól kezdve minden évszakban felcsendül majd a kérdés, hogy mikor megyünk újra, és ha a távolság engedi garantáltan el is fogtok csábulni. Ha pedig így alakulna, akkor jó, ha tudjátok, hogy visszatérő vendégként kedvezményesen léphettek be újra és a Pöttyös Katica Klubkártyán megmaradt pontokat is jó eséllyel be tudjátok majd még váltani.

Egymásra találni olykor könnyebb, mint hinnénk – Kippkopp és Tipptopp meséje a színpadon

Semsei Orsi
-
0
Egymásra találni olykor könnyebb, mint hinnénk – Kippkopp és Tipptopp meséje a színpadon

Idén nyáron is számos gyerekelőadással várja a Kultkikötő a legkisebbeket.  A 2024-es évadban olyan, a szülők számára is ismerős és élvezetes történetek elevenednek majd meg a Balaton-parti színpadokon, mint Szaffi, Süsü, a sárkány, Ágacska, Pinokkió, János vitéz, Csizmás kandúr és a Négyszögletű kerek erdő történetei. A legjobban várt produkcióban pedig Kippkopp és Tipptopp meséjének szeretett karakterei kelnek életre Jeli Viktória dramaturg, író, meseterapeuta munkája nyomán. Hogy miként, az is kiderül a vele készített beszélgetésből, amiben a jó gyerekszínházi előadás ismérvei is szóba kerülnek. 

Milyen a jó gyerekszínház? Mire figyelnek az alkotók elsősorban, amikor egy darabon elkezdenek dolgozni?

A gyerekszínház célközönsége igen széles skálán mozog: ide tartozik például a csecsemőszínház, de a kiskamaszoknak szóló előadásokat is ebbe a kategóriába soroljuk. Éppen ezért a leglényegesebb szempontnak azt látom, hogy amit bemutatunk, az legyen az adott korosztálynak megfelelő, vagyis vegye figyelembe mindazokat az életkori sajátosságokat, amelyek arra a korosztályra jellemzőek, amelyiknek az előadást szánják az alkotók. Amikor a színházban kiválasztunk egy darabot, amit színpadra szeretnénk vinni, elsőként a korosztályi kategóriát határozzuk meg. Mind tartalmi, mind formai szempontból ehhez fogunk aztán igazodni. Életkorilag eltérő például az, hogy egy gyerek milyen hosszan tud figyelni, emiatt a darab időtartamát is ehhez mérten alakítjuk.  Ezért is szoktuk előre jelezni, hogy az adott program hány éveseknek szól, így a szülők is kaphatnak támpontot. 

Ha esztétikai oldalról közelítünk, akkor elsődleges, hogy ne árasszuk el a gyerekeket vizuális ingerekkel. A cél olyan képi világ megalkotása, amely stabil támpontokat ad nekik, mégis hagy elég teret ahhoz, hogy közben működhessen a belső képalkotási folyamatuk is. Természetesen az sem mindegy, milyen a mű, amit feldolgozunk, hiszen sok mindent meghatároz maga a történet is. 

Fotó: Gradvolt Endre

Milyen korosztályi váltásokban gondolkodtok? 

A csecsemőszínház például a három év alattiaknak szól – ezekben az előadásokban csak a picik érzékszerveire hatunk, a csecsemőszínházat ugyanis egy szabadabb forma jellemzi. Az ovisoknak szóló előadásokban már megjelennek egyszerűbb történetek, például az állatmesék, de ezek rendszerint egy szálon futó cselekményt mutatnak be, hiszen valószínűleg még sok lenne nekik több párhuzamos esemény követése. Kisiskolásoknál már komplexebb problémákat is be lehet mutatni, ők tudnak több szereplővel is empatizálni, számukra több különböző karakter aspektusa is érthető. A kamaszoknál pedig kimondottan problémafókuszú előadásokat szoktunk megtekintésre javasolni, például az érzékenyítés jellemzően ilyen téma lehet. 

Elég az, ha a kisebb gyerekeknek szánt darab szórakoztató, vagy valamilyen mélyebb tartalom is feltétele annak, hogy jó előadásról beszélhessünk? 

Ami elgondolkodtató, az nem féltetlenül szórakoztató, ugyanakkor ami szórakoztató, az lehet közben elgondolkodtató is. Én például nagyon kedvelem Marék Veronika meséit, az ő történetei ugyanis úgy szórakoztatóak a gyerekek számára, hogy közben gyakran van felnőtteknek szóló üzenetük is. Nála érzem azt, hogy bár egyszerűek a történetei, mégis hordoznak olyan tartalmat is, amin el lehet gondolkodni – ez azonban mégsem válik didaktikussá, erőltetetté. Amikor a saját gyerekeimnek olvastam ezeket a meséket, akkor engem is rabul ejtettek. Amiatt is nagyon értékesnek tartom az ő meséit, mert megtalálja azt a formát, amely hatással tud lenni a gyerekekre. A játékosan, bújtatva megfogalmazott üzeneteket a gyerekek is jobban veszik. Eleve nem vagyok híve annak, hogy alaposan kivesézzük, hogy mit kell mindenképpen megtanulni az adott történetből – sokkal célravezetőbb, ha az üzenet a mesében közvetett módon ér el a kicsikhez.

Éppen Marék Veronika meséje, a Kippkopp és Tipptopp elevenedik meg a Kultkikötő egyik nyári előadásán, amelyen te is dolgozol dramaturgként. Ebben az előadásban milyen szempontokat vettél figyelembe a munkád során, hogy minél teljesebb élményt adhasson a gyerekeknek?

Régi vágású dramaturgnak tartom magam, ugyanis számomra nagyon lényeges, hogy az írói szándék a lehető legjobban teljesüljön. Az én elsődleges feladatom ezt képviselni. Kicsit olyan, mintha az író meghosszabbított keze lennék: követnem kell ugyanis azokat a csapásirányokat, amelyek benne vannak a történetben, de az idő adta keretek miatt az eredeti verzióban nem volt lehetőség a kifejtésükre. A néhány perces meséből egy nagyjából háromnegyedórás előadás alakul, és ebben a folyamatban nekem is aktív szerep jut. 

Jeli Viktória dramaturg, író, meseterapeuta, mentálhigiénés szakember jelölt

Mi mindenre nyílik lehetőség ilyenkor?

Lehet játszani akár a karakterek bemutatásával, hiszen a sorozatot ismerve látom, milyen hatások érték a szereplőket, és hogyan változtak, formálódtak. Persze ilyenkor figyelni kell arra is, hogy a mese ne csak egy alibi legyen, hanem az író által megfogalmazott eredeti üzenet kibontásában, megfogalmazásában segítsen. Nem akarjuk megváltoztatni a történetet, inkább érthetőbbé, izgalmasabbá szeretnénk tenni, miközben megtartjuk a korábbi mondanivalót, sőt, akár rá is erősíthetünk arra. Jó játék az is, amikor megkeressük, milyen lehetőségek, egyéb szálak vannak még a mesében, amiket az előadásban ki tudunk bontani. Azért szeretem az adaptációs munkákat, mert rendkívül izgalmasnak érzem, ahogy a két alkotói világ össze tud keveredni: az íróé és a dramaturgé.

Mit adhat a gyerekeknek ez az előadás? 

Ez az egymásra találás története. Ezen belül többféle tartalom is nyomon követhető. Az egyik, hogy szívesen vagyunk jelen úgy a kapcsolódásainkban, hogy szeretnénk olyanná válni, mint a másik. Azonban idővel kiderül, hogy nem ez fog elvezetni a gördülékeny együttműködéshez, hanem az, ha felvállalom, hogy én magam milyen vagyok. Emellett szeretném, ha azt is megmutatná ez az előadás, hogy olykor annyira igyekszünk mások felé fordulni, olyan eltökélten keressük mások társaságát, hogy épp csak azt nem vesszük észre, aki a legközelebb áll hozzánk, és mindvégig mellettünk volt, amíg mi mindenáron másokhoz szerettünk volna közel kerülni. Természetesen ebben az előadásban is szeretnénk megőrizni azt a humort és kedvességet, ami az eredeti mű sajátja.

Az interjút készítette Tóth Zsófia, Pszichoforyou

Az interjút teljes terjedelmében a pszichoforyou.hu oldalon olvashatják!

Barangoló a Balaton-felvidéken – foglalkozás a balatonalmádi Strandkönyvtárban

Semsei Orsi
-
0
Barangoló a Balaton-felvidéken – foglalkozás a balatonalmádi Strandkönyvtárban

Vitorlásod úgy szeli a habot, hogy senki nem ér a nyomába? Hallottad már a híres balatoni visszhangot? Te vagy legnagyobb ho-ho-horgász? Fogadjunk, hogy még így is tudunk neked újat mondani a Balatonról!

Varga Viola és Nemes Anita Barangoló a Balaton-felvidéken című foglalkoztató könyve nem csak érdekes és szórakoztató, de hasznos segítséget nyújt egy családi kirándulás megtervezésében is.

Július 12-én, pénteken 16 órától a balatonalmádi Strandkönyvtárban (Wesselényi strand) vár minden érdeklődőt az illusztrátor, Nemes Anita, akivel belenézhetsz a kiadványba és elkészítheted saját, egyedi, balatonos képeslapodat! A könyv illusztrációi alapján készült pecsétek segítségével jellegzetes balatoni motívumokkal dekorálhatod, majd kedved szerint alkothatod tovább.

1...131415...5414. oldal a 54-ból
MÉDIAAJÁNLAT

Impresszum, kapcsolat

Part Turisztikai Egyesület
Cím: 1072 Budapest, Klauzál utca 13. 1. emelet 6. ajtó

Süti szabályzat
Copyright Part Turisztikai Egyesület
Created with Newspaper Theme.