Idén nyáron is számos gyerekelőadással várja a Kultkikötő a legkisebbeket.  A 2024-es évadban olyan, a szülők számára is ismerős és élvezetes történetek elevenednek majd meg a Balaton-parti színpadokon, mint Szaffi, Süsü, a sárkány, Ágacska, Pinokkió, János vitéz, Csizmás kandúr és a Négyszögletű kerek erdő történetei. A legjobban várt produkcióban pedig Kippkopp és Tipptopp meséjének szeretett karakterei kelnek életre Jeli Viktória dramaturg, író, meseterapeuta munkája nyomán. Hogy miként, az is kiderül a vele készített beszélgetésből, amiben a jó gyerekszínházi előadás ismérvei is szóba kerülnek. 

Milyen a jó gyerekszínház? Mire figyelnek az alkotók elsősorban, amikor egy darabon elkezdenek dolgozni?

A gyerekszínház célközönsége igen széles skálán mozog: ide tartozik például a csecsemőszínház, de a kiskamaszoknak szóló előadásokat is ebbe a kategóriába soroljuk. Éppen ezért a leglényegesebb szempontnak azt látom, hogy amit bemutatunk, az legyen az adott korosztálynak megfelelő, vagyis vegye figyelembe mindazokat az életkori sajátosságokat, amelyek arra a korosztályra jellemzőek, amelyiknek az előadást szánják az alkotók. Amikor a színházban kiválasztunk egy darabot, amit színpadra szeretnénk vinni, elsőként a korosztályi kategóriát határozzuk meg. Mind tartalmi, mind formai szempontból ehhez fogunk aztán igazodni. Életkorilag eltérő például az, hogy egy gyerek milyen hosszan tud figyelni, emiatt a darab időtartamát is ehhez mérten alakítjuk.  Ezért is szoktuk előre jelezni, hogy az adott program hány éveseknek szól, így a szülők is kaphatnak támpontot. 

Ha esztétikai oldalról közelítünk, akkor elsődleges, hogy ne árasszuk el a gyerekeket vizuális ingerekkel. A cél olyan képi világ megalkotása, amely stabil támpontokat ad nekik, mégis hagy elég teret ahhoz, hogy közben működhessen a belső képalkotási folyamatuk is. Természetesen az sem mindegy, milyen a mű, amit feldolgozunk, hiszen sok mindent meghatároz maga a történet is. 

Fotó: Gradvolt Endre

Milyen korosztályi váltásokban gondolkodtok? 

A csecsemőszínház például a három év alattiaknak szól – ezekben az előadásokban csak a picik érzékszerveire hatunk, a csecsemőszínházat ugyanis egy szabadabb forma jellemzi. Az ovisoknak szóló előadásokban már megjelennek egyszerűbb történetek, például az állatmesék, de ezek rendszerint egy szálon futó cselekményt mutatnak be, hiszen valószínűleg még sok lenne nekik több párhuzamos esemény követése. Kisiskolásoknál már komplexebb problémákat is be lehet mutatni, ők tudnak több szereplővel is empatizálni, számukra több különböző karakter aspektusa is érthető. A kamaszoknál pedig kimondottan problémafókuszú előadásokat szoktunk megtekintésre javasolni, például az érzékenyítés jellemzően ilyen téma lehet. 

Elég az, ha a kisebb gyerekeknek szánt darab szórakoztató, vagy valamilyen mélyebb tartalom is feltétele annak, hogy jó előadásról beszélhessünk? 

Ami elgondolkodtató, az nem féltetlenül szórakoztató, ugyanakkor ami szórakoztató, az lehet közben elgondolkodtató is. Én például nagyon kedvelem Marék Veronika meséit, az ő történetei ugyanis úgy szórakoztatóak a gyerekek számára, hogy közben gyakran van felnőtteknek szóló üzenetük is. Nála érzem azt, hogy bár egyszerűek a történetei, mégis hordoznak olyan tartalmat is, amin el lehet gondolkodni – ez azonban mégsem válik didaktikussá, erőltetetté. Amikor a saját gyerekeimnek olvastam ezeket a meséket, akkor engem is rabul ejtettek. Amiatt is nagyon értékesnek tartom az ő meséit, mert megtalálja azt a formát, amely hatással tud lenni a gyerekekre. A játékosan, bújtatva megfogalmazott üzeneteket a gyerekek is jobban veszik. Eleve nem vagyok híve annak, hogy alaposan kivesézzük, hogy mit kell mindenképpen megtanulni az adott történetből – sokkal célravezetőbb, ha az üzenet a mesében közvetett módon ér el a kicsikhez.

Éppen Marék Veronika meséje, a Kippkopp és Tipptopp elevenedik meg a Kultkikötő egyik nyári előadásán, amelyen te is dolgozol dramaturgként. Ebben az előadásban milyen szempontokat vettél figyelembe a munkád során, hogy minél teljesebb élményt adhasson a gyerekeknek?

Régi vágású dramaturgnak tartom magam, ugyanis számomra nagyon lényeges, hogy az írói szándék a lehető legjobban teljesüljön. Az én elsődleges feladatom ezt képviselni. Kicsit olyan, mintha az író meghosszabbított keze lennék: követnem kell ugyanis azokat a csapásirányokat, amelyek benne vannak a történetben, de az idő adta keretek miatt az eredeti verzióban nem volt lehetőség a kifejtésükre. A néhány perces meséből egy nagyjából háromnegyedórás előadás alakul, és ebben a folyamatban nekem is aktív szerep jut. 

Jeli Viktória dramaturg, író, meseterapeuta, mentálhigiénés szakember jelölt

Mi mindenre nyílik lehetőség ilyenkor?

Lehet játszani akár a karakterek bemutatásával, hiszen a sorozatot ismerve látom, milyen hatások érték a szereplőket, és hogyan változtak, formálódtak. Persze ilyenkor figyelni kell arra is, hogy a mese ne csak egy alibi legyen, hanem az író által megfogalmazott eredeti üzenet kibontásában, megfogalmazásában segítsen. Nem akarjuk megváltoztatni a történetet, inkább érthetőbbé, izgalmasabbá szeretnénk tenni, miközben megtartjuk a korábbi mondanivalót, sőt, akár rá is erősíthetünk arra. Jó játék az is, amikor megkeressük, milyen lehetőségek, egyéb szálak vannak még a mesében, amiket az előadásban ki tudunk bontani. Azért szeretem az adaptációs munkákat, mert rendkívül izgalmasnak érzem, ahogy a két alkotói világ össze tud keveredni: az íróé és a dramaturgé.

Mit adhat a gyerekeknek ez az előadás? 

Ez az egymásra találás története. Ezen belül többféle tartalom is nyomon követhető. Az egyik, hogy szívesen vagyunk jelen úgy a kapcsolódásainkban, hogy szeretnénk olyanná válni, mint a másik. Azonban idővel kiderül, hogy nem ez fog elvezetni a gördülékeny együttműködéshez, hanem az, ha felvállalom, hogy én magam milyen vagyok. Emellett szeretném, ha azt is megmutatná ez az előadás, hogy olykor annyira igyekszünk mások felé fordulni, olyan eltökélten keressük mások társaságát, hogy épp csak azt nem vesszük észre, aki a legközelebb áll hozzánk, és mindvégig mellettünk volt, amíg mi mindenáron másokhoz szerettünk volna közel kerülni. Természetesen ebben az előadásban is szeretnénk megőrizni azt a humort és kedvességet, ami az eredeti mű sajátja.

Az interjút készítette Tóth Zsófia, Pszichoforyou

Az interjút teljes terjedelmében a pszichoforyou.hu oldalon olvashatják!