Balatonfüred hírét, nagyságát évszázadok óta az itt feltörő szénsavas források és azok használata is erősíti. A 20. századig csak három szénsavas forrást ismertek:
- Őskút v. Fürdőforrás, a mai Szívkórház épülete alatt van, az első felhasznált forrás.
- Kossuth Lajos forrás a mai Gyógy téren, főleg ivókúrára használták.
- Savós forrás, a kórház épülete előtt található, melynek vizét juhtúróval keverve tüdőbetegségek gyógyítására használták.
Felhasználásuk előtt a források szabadon folytak ki a földből, eltűnve a partot övező nádasok között. A XX. században – a fent említett három forrás befogása után – Lóczy Lajos javaslatára még négy újabb kutat fúrtak. Az 1931. évi kutatások nyomán 14 helyen sikerült savanyúvizet és széndioxid kitörést kimutatni.
Ma fürdőkúra formájában főként a szív- és érrendszeri betegségek gyógyítására, a szervezet általános kimerültségének orvoslására alkalmazzák a füredi gyógyvizet. Ivókúraként gyomorhurut, epe- és bélbántalmak, sőt cukorbaj ellen is hatásos.
A füredi kúrák hatékonyságához a klimatikus tényezők – kiegyensúlyozott hőmérséklet, a csend, a jó levegő, a harmonikus szépségű táj és a tó tükrének nyugtató hatása- is hozzájárulnak.
A füredi víz jelentős ásványi anyag tartalmú, jellege szerint kalcium- és magnézium- hidrogén-karbonátos, szulfátos típusú, jelentős szabad széndioxid tartalmú (un. savanyúvíz), amely a 74/1999. (XII. 25.) EüM. rendelet szerint ivásra és fürdővízként történő felhasználásra ásványvíznek minősíthető.
Az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság 2001 júliusában a füredi savanyúvizet – mindhárom mélyfúrású kút esetében – “elismert, természetes ásványvíznek” minősítette.
A városba látogató több helyen kóstolhatja meg a füredi savanyúvizet, a leglátogatottabb a Tagore sétányon lévő ivókút.
