A gyerekek körében elképesztő népszerűségnek örvendő Rutkai Bori Banda idén két alkalommal, augusztus 8-án és 9-én koncertezik a Kultkikötő színpadán. Az énekesnővel a biológiai anyakor és a zenekar elindulásáról, őrsvezető gyermekkoráról és arról is beszélgettünk, hol látja viszont gyermek önmagát.
A Specko Jedno zenekart megalapítva indultál el először, mint énekes, ez a formáció azóta kicsit a háttérbe szorult.
A zenekar él és virul, nem szűntünk meg, csak kevesebbet játszottunk, főleg Háy Jánossal készítettünk zenés-irodalmi műsorokat. Nemrég át is alakultunk, fúvós hangzással gazdagodtunk. Nemes Janó fuvola- és szaxofonművész csatlakozott a csapathoz. Most július 11-én játszunk a Káli Kövekben, és szívesen fogadunk meghívásokat máshonnan is.
Megalapítottad a Rutkai Bori Bandát, a rádióban a ti gyerekzenéiteket játsszák, mesekönyveid jelennek meg, festesz, horgolsz, bábokat készítesz. Hogy jut idő mindenre?
Számomra ez a kiteljesedés, a szárnyalás, rengeteg ötletem van, és boldog vagyok, ha meg tudom őket valósítani. Most megjelent az új mesekönyvem, a Zsebtenger, amiben sok szférám ötvöződik. Ilyen igazi mesekönyvem nem volt eddig, a dalszövegek és a festett illusztrációim mellett kreatív játékok, receptek is kerültek bele, amik mind az én “találmányaim”. Általában egy könyvnek, lemeznek az elkészítése projektszerű, több hónapos folyamat. Először megírom a dalokat, aztán felvesszük őket zenekarilag, és végül elkészítem az illusztrációkat. Előfordult, hogy amíg kevertük az zenét a stúdióban, addig közben festettem is, így a hangzás segített a képek kialakulásában. Amikor koncertes nap van, akkor más kreativitás nem nagyon fér bele az időmbe, de a „koncertmentes” napokon bőven van időm a manuális munkálkodásokra.
A Kultkikötő révén Balatonfenyvesen és Szárszón adtok koncertet a legifjabbaknak. Milyen kötődésed van a Balatonhoz?
Gyerekkoromban évekig Csopakon nyaraltunk. Nagymamám a József Attila Színházban játszott, és a színház mindig kivett egy családi villát hol itt, hol ott. Az Állami Gazdaságok üdülőjének éttermében ettünk. Ott hallottam először vendéglátós szintetizátorost, ami például meghatározó élmény volt a számomra. Nagyon szerettem a palacsintát, ma is azt a kicsit olajízű, enyhén odaégett, különösen vékony, baracklekváros palacsintát próbálom reprodukálni, amit gyerekkoromban ettem a strandon. Jelenleg is sokat vagyok a Balatonon, nagyon szeretem. A természettel való mindennapos együttélés, úszás, biciklizés igazi békebeli állapot. Sok ismerősöm is van lent, és így többnyire gyerektársaságban vagyok.
Egy alternatív zenekarban énekeltél évekig. Hogyan kezdtél zeneileg a gyerekek felé nyitni, amiből aztán a Rutkai Bori Banda lett?
Körülbelül a biológiai anyakorral jött ez el, részben pedig már a Speco Jednóval is felnőtteknek szóló mesedalokat készítettünk. Elkezdett a mese, mint saját alkotói „nyelv” kialakulni. Abban az időben jött a rádiótól a megkeresés a Vacka dalokra, és ebből fejlődött ki aztán a gyerekzenei vonulatunk, később pedig a saját névre vett formáció.
A dalaidban a Rizi-bizi Diszkótól kezdve Csuklós Miklós buszvezetőn át a Karácsonyvárig minden van. Milyen gyerek voltál és mennyit viszel be dalaidba a saját gyerekkorodból?
Nagyon aktív gyerek voltam, soha nem unatkoztam, szerettem a beöltözős játékokat, vagy filctollal dekoráltuk ki magunkat, állandó intenzitásban éltem. Magamban is jól elvoltam, de csobogtam a közösségi együttlétekben is. A suliban fiú őrsöm volt egy-két vagányabb lánnyal vegyesen. A gyerekkoromból főleg hangulatokat és sztorikat hozok be a dalaimba. Nyaralós történeteket, és újabban szerelmes témákat is, mert már oviban is szerelmes típus voltam. Pont most készítünk egy romantikus animációs klipet a Zsebtenger és a Strandszerelem című új dalainkra. De a korábbi balatonos slágerünk a Laton-laton Balaton klipjét is szeretettel ajánlom azoknak, akik meg szeretnék ismerni a zenekarunkat. Az egészen picik zsigerileg érzik a muzsika lüktetését, a nagyobbak pedig nagyon könnyen megtanulják a szövegeinket. Ezért is várom nagyon a koncerteket, ahol a gyerekek és a felnőttek együtt énekelnek, táncolnak velünk.
Szerző: Rátkai Zsófia