Számos olyan magyar étel van, amelynek nevét nem halljuk nap mint nap. Sokat ezekből vidéken hallhatunk vagy idősebb ismerőseinktől, rokonainktól. Amikor ismerősöm facebook oldalán megláttam egy képet, amelyen óriási bográcsban valami lilaszínű rotyogott és megnéztem a kiírást „Foktő, fél 6 óta, már lehet kóstolni a keszőcét!”, elcsodálkoztam, hogy van a magyar nyelvnek egy újabb szava, amit nem ismerek.
Az értelmező szótárban kikerestem, egyfajta híg lekvárról van szó.
Nem tudom más mennyire ismeri, de elkezdett érdekelni a téma, utánakerestem a neten. Egy blogon például ezt olvastam róla:
Valamikor az még szépkorban keszőcének nevezték a gabonából főzött alapleveket amelyet az ételek savanyítására használtak.
Keszőcének hívják néhány vidéken a sűrű, darabos szilvalekvárt, amely egészségesebb a simára főzött társánál, mert több rostot tartalmaz.
Néhol így nevezik a savanykás jól lehűtött, frissítő meggy-, ribizli-, szilvalevest.
Van ahol a húsok mellé készült savanykás, fanyar mártás illetik ezzel az elnevezéssel.
Illetve az aszalt gyümölcsből készített leveseket is keszőcének nevezik.
Általában hidegen fogyasztják, de én kölyök koromban zalai rokonoknál az aszalt szilvás változatát melegen és ráadásul a sparhelt lapján pirított kenyérkockákkal, majdhogynem sósan ismertem meg.
Tehát egy lekvárról van szó, amely kicsit hígabb és általában szilvából készül. Az elnevezés dél-szláv eredetű és kiszi-ként is megtalálhatjuk itt-ott.
A Wikibooks azt találtam róla, hogy röszternek is nevezik, és nem egészen megfőtt szilvalekvár, vagy más, savanyú gyümölcsből készített mártás. Egyes területeken a savanyított, korpával készített levest is így nevezték.
Míg a wikiszotar.hu ezt írja:
A Göcseji Múzeum oldalán is említést tesznek róla, azt írják: Aszalt gyümölcsökből is főztek tejfölös savanyított levest (keszőce).
Ha tehát, hígan sikerül a szilvalekvárunk, azt hiszem, bátran hívhatjuk keszőcének!
A Forbes oldalán majd 100 étel között találtam egy keszőcés étel leírást is:
Keszőcés tutyi: Sűrű, rostos, héjas, darabos szilvalekvár sül bele a krumplistésztás, ráhajtogatott batyuba.
Ha kedvet kaptak önök is a keszőcéhez, íme egy recept is hozzá:
KESZŐCELEVES, ASZALT SZILVÁBÓL
Hozzávalók:
25 dkg aszalt szilva
1 l víz
2 dl vörösbor
1 p. tejföl
1 ek. étkezési keményítő
10 dkg kristálycukor
1 tk. őrölt fahéj
rozmaring
só
A négy részre vágott aszalt szilvát, a víz és a bor keverékében feltesszük főzni. Közben beízesítjük egy csapott teáskanál sóval, ugyanennyi őrölt fahéjjal, a cukorral valamint egy kisebb szál aprított rozmaringgal (használhatunk őröltet is). A tejfölt egy evőkanál keményítővel elkeverjük, egy-két kanállal adunk hozzá a forró léből és amikor felforrt a leves, besűrítjük vele. Melegen, pirított kenyérkockákkal tálaljuk.
Jó étvágyat!
Kiemelt kép: Czinege Piroska facebook oldala
A szerzőről
