Nyaranta a Balaton egyik legjelentősebb eseménye a Balaton-átúszás. Legyen az öböl-átúszás Füred és Tihany között, vagy Révfülöp és Boglár között a teljes táv, esetleg Zamárdi és Tihany között a legkisebb távolság. Bármelyik is legyen említve, szép sportteljesítmény. De ki volt, aki először ekkora távolságokkal kacérkodott a magyar tengeren?
A Balatonfüreden 1992-ben felavatott és másfél évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt Wesselényi Miklós emléktáblán az alábbi felirat volt látható: „Wesselényi Miklós /1796 – 1850/ emlékére, aki a hagyomány szerint elsőként úszta át a Balatont Tihany – Balatonfüred között 1836-ban.” A Füredi História és Tóth-Bencze Tamás nem olyan rég kicsit jobban beleásta magát a dologba, ennek részleteit közöljük.

Fotó: Tóth-Bencze Tamás

Első és legfontosabb, hogy számtalan forrás áll rendelkezésre Wesselényi Miklós báró balatoni úszásairól, talán több is, mint kellene, mert természetesen ezek a feljegyzések sokszor ütik egymást. De vajon, melyik volt AZ átúszás? A báró nagyon szerette a Balatont,  ez tény, naplójában számtalan helyen említi, hogy az 1835-1837-es időszak között rendszeresen járt a füredi Anna-bálra és a fürdőhelyre regenerálódni, egyúttal a Balaton vizében úszni. A témában kutatók között van, aki 1835-re datálja, a többség 1836-ot ír, de olyan is akad, aki szerint csak 1837-ben történt meg. Bodrossy Leó „A Balaton regénye” c. munkájában így számolt be: „Wesselényi Miklós báró … július 23-án érkezett Füredre, ahol ebben az időben a fürdőhelyen nyaralt Deák Ferenc is, ki a perben , védője volt, s ezt a napot a per előkészületeinek tárgyalására fordították. Másnap, július 24-én Wesselényi olyan tettre szánta el magát, amire az egész ország felfigyelt, elsőként átúszta a tavat Balatonfüred és Tihany között, ami légvonalban mintegy 4 kilométernek felel meg.” Bodrossy Tóth-Bencze Tamás szerint Zákonyi Ferenc „Balatonfüred” c. monográfiájának 761. és 762. oldaláról másolhatta ki az esemény leírását.

Fotó: Unsplash

Bodrossy ugyancsak írt az 1836. július 26-án megtartott Anna-bálról, amelyen Deákkal együtt Wesselényi is részt vett. Ezt követően beszámolt arról, hogy két estén a füredi partok előtt forgolódó komphajón vacsoráztak, és Deákkal különböző tréfás csínytevésekkel múlatták az időt. Nem kizárt tehát, hogy az öböl átúszása is egy volt e csínyek közül 1836-ban.
Jászai Mari apjával kapcsolatos emlékeiből származik az alábbi feljegyzés: “A nagy Wesselényi néha két-három óra hosszat is töltött a Balaton vizében, hol úszva, hol pihenve a felszínen, s azt is megtette nem egyszer, hogy a vízben lábolva borotválkozott.” 

Mivel a megidézett írók is korábbi íróktól, naplófeljegyzésekből, megfigyelésekből idéztek, sok bizonytalanság van a dologban. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményeiben található az alábbi: “A füredi öbölben kilométereket úszó Wesselényi 1836-ban még megbotránkoztatta a gyógyfürdő köznemesi közönségét, amely – legalábbis John Paget megfigyelése szerint általában is a <tajtékpipát> részesítette előnyben a testgyakorlással szemben. Majd fél évszázaddal később azonban Szekrényessy Kálmán dsidáskapitányt, aki öt óra ötvenkét perc alatt tette meg úszva a Siófok – Almádi távolságot, már hősként ünnepelte a nyaralósereg.” (Schleicher Vera: Kéjpart, lidósítás és velencei est a Magyar Tengeren. Minták és hatások a balatoni fürdőkultúra fejlődésében)

A legautentikusabb forrás persze a napló, de ott konkrétan nem találunk leírást a nagy hőstettről, amely Tóth-Bence Tamás szerint is mindenképpen fura, mert miért pont erről ne írna az árvízi hajós?!
1835. aug. 14-i  és 15-ei napló bejegyzésében így emlékszik vissza Wesselényi például: „A nagy melegben s a sok por után felséges érzés volt a Balaton vizében úszkálni … Hajóval Tihanyba, ott jó sokat járkáltam. Visszajövet újra sokat úsztam.” „Három óráig úsztam, de. és du. viszont egy órát. “  1837. évi feljegyzései között ez szerepel: “Dél előtt, dél után úsztam.”

Tóth-Bence Tamás a napló bejegyzéseket a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában található mikrofilm-másolatból vette, tehát feltételezhetően ez a történetnek a leghitelesebbnek tekinthető változata.
Voltak tudósítások Wesselényi történelmi jelentőségű úszásáról, de ezt a cikk szerzője nem tekinti hitelesnek, ugyanis a leírások dátuma és az azt megíró újság neve kronológiai szempontból ellentmondásosak. Egyúttal az érdekesség kedvéért elhelyezem itt a Tóth-Bence Tamástól vett cikk részletet: A Honti jelzésű tudósító sétacsónakázáson vett részt, amikor a vízben egy embert úszni, Tihany hegyét és a füredi partokat pedig sokaságtól ellepni látja. „Ki lehet ezen ember – kérdezte az újdondász –, akinek a hatalmas elem is meghajolni látszatik? S nemes-e a lélek, melly e hatalmas karokat kormányozza? Szóval ki lehet ő? Siessünk felé! … A hatalmas úszó – az árvízi hajós volt.” Tóth-Bence egyúttal megemlíti, hogy ekkortájt Wesselényi már több egészségügyi problémával is küzdött, tehát nem valószínű, hogy abban az évben megúszta volna a légvonalban 4 kilométeres távolságot.
Nem hagyhatjuk ki a visszaemlékezésből, hogy 1855-ben a Vasárnapi Ujság szeptember 30-i (39.) számában a következő, rövid hírt tette közzé: „Vidéki hirek. z.[vélhetően: a tudósító szignója] B.-Füreden gróf Csáky többed magával átúszta a Balatont Füred és Tihany közt. Az egész út déltől kezdve délutáni 4 óráig tartott. Wesselényi Miklós óta gr. Csáky az első, ki e nagy vízi utat tette.”

További érdekesség, hogy 1880-ban a Vasárnapi Ujság szeptember 5-i (36.) számában Szekrényessy sikeres – már valóban Balaton – átúszása alkalmával szintén megemlékezik 

Wesselényiről: „A Balatont 1837-ben báró Wesselényi Miklós úszta át, de nem Füred és Siófok közt, hanem Füredtől Tihanyig, körülbelül a tihanyi templom alján érvén a száraz földet. Wesselényi a vízi utat, mely körülbelül 1 mértföldnyi távolság, 3 óránál valamivel több idő alatt tette meg.” 

Az első Wesselényi emlék úszóversenyt báró Wlassics Tibor ötlete nyomán 1931. augusztus 23-án, vasárnap rendezték meg. A Budapest Hírlap aznapi számában így harangozta be az eseményt: „A Magyar Úszó Szövetség vasárnap úszóversenyt rendez a Balaton első átúszójának, Wesselényi Miklós bárónak az emlékezetére.
Két dologgal zárnám írásomat: az biztos, hogy báró Wesselényi Miklós sokat úszott a Balatonbanl, a másik pedig, hogy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. E kettő birtokában mindenki döntse el magában, miként gondol Wesselényi Balaton-átúszúsára!  

Az eredeti cikk szerzője Tóth-Bencze Tamás / Füredi História XVI. évf. 3. szám