A lovaglás sok ember számára álom. Idő- és pénzigényes, de aki szerencsés, rendszeresen tudja űzni e sportot. Ráadásul, most a covid alatt is nyitva vannak a lovardák, szabad menni. Megkérdeztünk három lovagló hölgyet, mit éreznek, amikor lovagolnak. Ők nem akármilyen érzésekről számoltak be.
Itt a nyakunkon a tavasz, volt már Sándor, József és Benedek és tavaszi napéjegyenlőség is, most már biztos egyre több időt tölthetünk a szabadban. Az egyik legnépszerűbb aktív pihenés a lovaglás. Megkérdeztem három barátnőmet, akik hírhedten nagy szerelmesei a lovaknak, hogy mit éreznek, amikor lovagolnak. Egy közös szó volt az: F L O W
Anikó (43) két lányával lovagol, három lovuk van. Így mesélt róluk:
Körülöttük forog a napirendünk, legalább négy alkalommal megyünk hozzájuk egy héten, ápolni, takarmányozni, mozgatni kell őket. Időnként orvost hívni hozzájuk, néha balhét csinálnak, nagyon kalandos az élet velük. Ami a lovaglást illeti, egy edzésre kb. 3 órát kell szánni. Lovaglás előtt felhozzuk a karámból, leápoljuk , felszereljük a lovat, ez már ráhangolódás.
Ilyenkor már látjuk milyen hangulata van a lónak, mert hogy élőlény ugyebár, vannak jobb, rosszabb napjai neki is. Van, hogy energikus, pörög, van, hogy inkább nyugodt . Ehhez kell igazodnunk, nekünk, lovasoknak.
Lovagolni nagyon különleges érzés. Kb. 5-600 kg egy ló, nagyon erős, szóval mi az eszünkkel és a mozdulatainkkal tudjuk befolyásolni őt. Ha lovagolsz, nem tudsz másra figyelni, mert az 500 kilós állat érez, mozog, lélegzik alattad, önálló személyiséggel, saját akarattal, saját gondolatokkal. Ez a fantasztikus ebben, megtalálni az összhangot ezzel a gyönyörű lénnyel.
Ilyenkor nem tudsz a munkádra, a családra, a gondjaidra gondolni, csak a lóra. Folyamatosan figyelni kell a jelzéseit, mert például, megijedhet. Nagyon határozottnak és nyugodtak kell maradni, akármi is történik, mert könnyen megvan a baj. Én hat éve vettem ezt a lovat, kb. másfél-két év összeszokni, megismerni. Most már minden kisebb reakciójából tudom, mit fog csinálni.
A lovak mellett nagyon fontos az idő és a türelem. Sosem szabad sietni, kapkodni. Szoktunk menni terepre, kimegyünk erdőkbe, stb. Ott igen sok a veszélyforrás, pl. a crossmotorosok, kutyák, hirtelen felröppenő madarak. Itt fokozottan kell figyelni, itt sem lehet a saját problémáiddal foglalkozni. Fantasztikus lóval járni a természetet.
Edzés után újra leápoljuk, kapnak répát, visszavisszük a helyükre őket. Nagyon fontos,hogy ezt félelemmel nem lehet csinálni. Nagyon bátornak kell lenni. Hirtelen jöhet veszélyhelyzet, ahol sosem pánikolhatsz be, mert meg kell nyugtatni a lovat. Ez a legnehezebb, nyugodtnak maradni.
Ami a sportot illeti, azt mondják, annyira nehéz, hogy még rosszul is nehéz csinálni.
Sok sok gyakorlás,sok év, és több ló kell hozzá, hogy megtanuljon az ember és ne legyen sérülés. Összegezve, igazi flow érzés. Nem tudsz másra figyelni, másra gomdolni, csak a lovadra és a lovaglásodra.
Orsi (24) alkalmanként jár el lovagolni. Az alábbi érzésekkel jellemezte a lovaglást alatt átélteket: flow, felszabadultság, boldogság, adrenalin, izgalom, élvezet, néha félelem, teljes koncentráció.
A lovaglás nagyon fontos számomra: mikor felülök a lóra, az egyszerre meg is nyugtat, de néha félelemmel is eltölt, főleg, ha ismeretlen lovon ülök, mert mégis csak egy élőlény, akinek lehetnek kiszámíthatatlan lépései. Így szerintem a lovaglás nem csak fizikailag, hanem szellemileg is elég fárasztó, de persze ez mindig csak azután mutatkozik meg, hogy leszálltam a lóról. Mindig ott kell lenni fejben, hogy a ló egyes hirtelen mozdulataira tudjuk, hogyan kell reagálni. Ami szerintem még nagyon nehéz, az az, hogy tudatában legyünk annak, hogy a lónak sokkal, de sokkal magasabb a fájdalomküszöbe, mint nekünk, például nem szabad félni attól, hogy amikor megrúgom induláskor, az nem fáj neki, de jelzem, hogy jó lenne, ha megmozdulna.
Így 16 év után a körbe-körbe lovaglás már nem annyira vonz, persze néha arra vágyom, és akkor nagyon jól esik, de ha már szabad lovaglás, akkor egy séta a természetben sokkal jobban feltölt. Ez ugyanakkor jóval több koncentrációt igényel, és a veszélyforrás is több. Ha már a veszélyforrásoknál tartunk, édesanyám legnagyobb bánatára az ugratást szeretem a legjobban, hatalmas adrenalinlöketet ad, és sokkal izgalmasabb, mint a sétálás, ráadásul szinte végig vágtatunk, ami a kedvenc járásformám.
Igazából a lovaglás összes formája nekem teljes flow élményt nyújt, ez az a tevékenység, ami alatt mindent ki tudok zárni, és teljes figyelmemet a lóra tudom fordítani.
Ami szerintem még fontos, hogy a legtöbb esetben én pucolom le és szerelem fel a lovat, így már egy kicsit azelőtt megismerkedünk, hogy a hátára ülnék. A vízparti lovaglás is egy felejthetetlen élmény, akár a Balatonnál, akár a tengerparton, de erre sajnos jelenleg nem sok lehetőségem van.
Vica (43) lányaival rengeteg időt tölt a szabadban, ő így mesélt élményeiről: Ha lovat képzel ki, akár földről, akár lovon, óriási koncentrációban vagy és rengeteg gyakorlás miatt teljesen átszellemülsz. Ha “csak” öröm lovaglás van, mondjuk egy jó kis terep lovaglás, az érzés leírhatatlan… Mikor felülök, az első érzés, hogy otthon vagyok, az “Úristen, de jó végre újra nyeregben ülni!” érzés… Amikor egyedül kimegyek az erdőbe lovagolni, a végtelen szabadság, a nyugalom érzése kerít hatalmába. Egy olyan kapcsolat, ami a ló és a lovasa között van (ideális esetben, ha tesznek is ezért), feltétlen bizalmon alapul, amikor a mozgásod teljesen összhangba kerül egy másik élőlénnyel, amikor minden rezdülését ismered a másiknak, amikor tudod, hogy melyik virágtól fél, vagy hogyan ijed meg… na ez a leírhatatlan érzés, a flow! Egy különleges kapcsolat!