Nyáron, a balatonszárszói Csukás Színházban látható Trokán Nóra és Klem Viktor szereplésével a Múviláv című darab. Klem Viktor rendezője is egyben a darabnak, szombat reggel vele beszélgettünk járvány alatt tanultakról, új esélyt kapott projektekről és arról is, hogy debreceni kisfiúként hogy látta meg a Balatont.
Az augusztusban színpadra kerülő kétfelvonásos Múviláv a leírás szerint „Éber álmodozás a mozivásznon, álomszerű valóság a színpadon”. A két főszereplő mellett a Swing à la Django zenekar is részese a szabadtéri filmes-zenés darabnak, amely a nyár romantikájának értékes része lesz. Nincs olyan, hogy férfi-nő barátság, a szex mindig bekavar, hangzik el a teaserben és biztosak lehetünk benne, hogy ez a mű egyik legnagyobb igazsága.
Több mint egy éve élünk a covid árnyékában. Mennyire viselt meg az elmúlt hónapok korlátozásokkal teli időszaka?
Sok hasznos pillanata volt a bezártságnak. Fiókból előkúszó, félholt projektek kaptak új esélyt és támadtak üdítő új ötleteim is. Aztán időszakosan megtámadott a depripált nihill, a “semmihez nincs kedvem” állapot. Szerencsére ez a hullámzás egyre kiszámíthatóbb lett számomra és pontos napirendek készítésével modelleztem magamnak összeszedett életet. Egészen megtanultam, megszerettem így lenni. Jöhet a lakatlan sziget! /nevet/
Ha volt valami amit megtanultál a járvány alatt, mi lenne az?
Egyedül lenni.
Hogy vagy, mióta „megnyílt” az élet?
Én reménykedve várom a járványadatok látványos javulását és közben elindult az oltási procedúrám. Remélem a legjobbakat. Most még a félsz otthon tart, de talán egy-két hét múlva már indokolt lesz kidugni az orrom hegyét a kapun.
Próbák leálltak az elmúlt hónapokban teljesen? Mikor indultak újra?
A harmadik hullám megérkezése egybe esett a “Múviláv” próbafolyamat utolsó szakaszával. Befordultunk a célegyenesbe és azonnal leparkoltunk az út mellé. A főpróba hetünk nyárra csúszott, addigra mindenki oltva lesz. Így biztonságosan és kellő lendülettel ülhetünk majd be a verdába és csak egy kövér gázt kell kitaposnunk már…
Milyen mértékben tervezed munkával tölteni a nyarat? Vagy más tervek vannak?
Aktuális a kérdés. A “Múviláv” mellett lesz még egy színházi bemutatóm, “A nagybőgő” című monodrámám kap vérfrissítést három év hibernálás után. Budapest belvárosának szívében, az ötödik kerületi Aranytíz Kultúrház ad majd új otthont a korábban fesztivál nyertes darabnak. Emellett úgy néz ki forgatok is majd pár napot, de most alakul még a pontos terv…
Miként viszonyulsz a szabadtéri színházakhoz, ehhez a „műfajhoz”?
Volt szerencsém játszani korábban a debreceni és a szegedi szabadtéri színpadokon, illetve a Kultkikötő balatonföldvári színpadán is jártam már. A balzsamos nyáresti szellő, az izgatottan pásztázó lámpák, a duruzsoló madarak és bogarak, majd a lenvászon ruhákba bújt mosolygó arcok a nézőtéren…imádom ezt a fűszeres hangulatot.
Balatonról mi a legkedvesebb emléked?
Nagyon sok édes emlékem van a Balcsiról. Mégis az jut eszembe, mikor gyerekként először megláttam a vonat ablakon keresztül a széles, fodrozódó tükröt. Debreceni kisfiúként, nekem döbbenetes látvány volt, tényleg tengerként hatott akkor. Azonnal elkapott a misztikuma és romantikája. Szerelem volt első látásra.
Jegyvásárlás ITT!
A szerzőről
