Idén szeptember 5-ére esik a nagyszülők világnapja. Noha a Vatikán oldalán található cikk szerint Ferenc pápa idén januárban alapította meg a Nagyszülők és Idősek Világnapját és július 26-a körül tartják egyházi körökben, egy másik leírás szerint az őszi világnapot 65 éve ünnepelték először Lengyelországban és szeptember első vasárnapjára esik.

ugyanitt olvasható, hogy „számos ország a mai napig külön ünnepli a nagypapákat és nagymamákat. Amerikában és Angliában 1978-ban ünnepelték meg először a nagyszülőket Marian McQuade nyugat-virginiai szenátor kezdeményezésére aki Jennings Randolph szenátor 1973-as ötlete alapján dolgozta ki a célokat. McQuade arra törekedett, hogy a közösség fiataljait megismertessék az idősek által a történelem során elért fontos tetteikről.”

Nekem erről Benedek Elek verse jut eszembe, amelyet édesanyám nyomtatott ki nekem egyszer és nyomta a kezembe. Ez kerül most ide minden nagyszülők előtti tisztelgésül, mert ennél szebb vers nincs nagyapóról és nagyanyóról.

Benedek Elek

A KISBACONI TEMETŐBEN

Kisbaconi temetőben

Most van a nap lemenőben,

Ráverődik a sugára

Jó szüleim sírhalmára.

Egykor, régen haj de féltem,

Ha temetőbe léptem,

Vége már a félelemnek,

„Nagyapóék” ott pihennek.

Testem, lelkem hogyha fáradt,

Ide jönni érzek vágyat,

Ide jövök este, reggel,

S beszélek az öregekkel.

Elmondom, hogy bárhol járok

Mindenütt gondolok rájok,

Hálás szívvel, könnyes szemmel,

Gyermeki szent szeretettel.

Hogy mit írtam sok-sok könyvben,

Tőlük kaptam mind örökbe,

S ha szívemben van szeretet

Ez az ok szívükből eredt.

A forrását minden jónak

Köszönhetem „Nagyapónak”,

Nagyapónak és párjának,

Az én édes nagyanyámnak.

Óh, áldott föld, szent sírhalom,

Szálljon reád csend, nyugalom,

S hogyha pályám megfutottam

Én is itten nyugodhassam.

A kiemelt kép kredite: Liz Brenden on Unsplash