Tehát, végre kivitelezhettük azt a projektet, melyről még nemigazán hallottunk mi sem, pont ezért gondoltuk egyedinek ezt a gondolatot.
-Peti! Te láttál már szőlősorok között síelőt?
Az internetet böngészve is alig-alig találtunk olyat, ami a fejünkben elevenedett meg. Ezért úgy döntöttünk e napos havas időben, nekivágunk a Csobánc lankáinak és felavatjuk síügyileg.
Persze azt gondolnánk simán megközelíthető és kispályás ez a “szőlőpálya”, bizony sikerült még a hegy alján belefúrnunk autónk kerekét a hóba. Szerencsére egyikünk józanabb meglátása azt sugallta, hogy vigyünk hóláncot, na ez segített ki minket. Sebaj, összeszedtük magunkat, síbakancs, síléc, snowboard és fotós hadifelszereléssel elindultunk a sorokon fel. Hát igen, így lehetett valahogy régen is, mikor még felvonóról szó sem volt, gondoltam közben… Kisebb leizzadás és kifulladás után felértünk Balaton-felvidéki hegyünkre, a Csobáncra. Nem mintha még nem jártunk volna ott, hiszen szeretjük bújni a panorámás hegyek oldalát, ez mégis csak más volt.
Gyönyörűen sütött a nap végre, ami hozzájárult a jókedvünkhöz. Első próbálkozásra én indultam sível, néhány indát kikerülve, nagyon finom érzés volt a puha szűz havon lecsúszni. Persze nem tartott sokáig, de mégis különleges érzés volt szeretett vidékünk beavatása. Majd Peti a snowboarddal is simán, egyenesen lecsúszott és még ugratott is. Aztán újra és újra. Végül közösen elcsúsztunk az autóig. Bátran engedhettük a léceket egyenesen a lejtőn, az elején begyorsultunk jócskán, ami kitartott a lankán.
Mivel még égetett a vágy, hogy több hegyet is kipróbáljunk, a Badacsonyra vettük az irányt. A Laposa szőlői kiválóak voltak, hiszen azon a részen a domb hirtelen megtörik a tőkékkel együtt és meredeken folytatódik tovább. Ezáltal olyan, mint ha egy szakadék lenne előttünk és csak a Balaton folytatódna tovább. Jó kis perspektíva: szőlőtőkék futnak a Balatonba… Na ezt sem hagyhattuk ki néhány fotó erejére. Peti a snowboarddal imád ugratni, erre is megtalálta a legjobb helyet, állítása szerint egész nap tudná ezt csinálni, annyira jó buckát talált a szőlős tetején.
Ebéd után indultunk és késő délután értünk haza. Jócskán element az idő, de számunkra is meglepő és szórakozott hangulatban telt. Persze ehhez kell egy kis őrültség és affinitás, na de miért ne?
Talán síparadicsom nem lesz a balatoni borvidékből, de azért azt senki sem mondhatja, hogy nincs mit csinálni itt télen. A másik alternatíva a szánkózás, ami még többeknek kedvezhet, hiszen családosan és kisebbekkel is nekivághattok. Majd, ha melegedni vágytok, üljetek be az Istvándyhoz egy finom borra vagy a Plánéba egy tökéletes kávéra. Kell ennél több egy nap?
Köszönjük Balcsi, hogy vagy!
Fotók: Orbán Péter