A két világháború között a „Balaton királynőjének” titulálta a korabeli sajtó Balatonföldvárt.
Witzmann Mihály, a megyei közgyűlés alelnöke arra hívta fel a figyelmet: az önkormányzat negyvenmillió forintot költött saját erejéből az épület felújítására. Holovits Huba balatonföldvári polgármester azt mondta: a Széchenyiek örökségét szem előtt tartva méltó helyet kell kapjon a Kulipintyó a város életében. – Igyekeztünk tartalommal megtölteni, A Balaton királynője című kiállítás a fürdőhely megszületését, virágkorát idézi fel. Célunk az is, hogy sarkallja ez a helytörténeti bemutató arra a helyi polgárokat és az itt nyaralókat, hogy tevékeny részesei legyenek ők is a jelennek. S gondolatébresztőnek is szánjuk; aki tudja, ossza meg velünk emlékeit a régi Földvárról, hogy teljessé válhasson a város múltjának megőrzése.
A polgármestert kiemelte: számos helybéli segített a kiállítás anyagának összeállításában, a Korbuly-család például a két világháború között készült filmet bocsátott a rendelkezésükre.
– Ha az Úr nem építi a házat, hiába fárad az építő – így a villát megszentelő Varga Péter plébános, aki arról is beszélt: a sokat szidott arisztokrácia támogatta az iskola- és egészségügyet, segítette az árvákat, „megvolt tehát az emberek java, abban az időben nem is szidták”.
A Kulipintyó a települést alapító Széchenyi Imre öccsének, Széchenyi Viktornak (1871-1945), az egykori Földvárpuszta tulajdonosának villája volt, ahol fia, a híres író, Afrika-vadász Széchenyi Zsigmond (1898-1967) gyermekéveit töltötte.
Az ismert utazó-vadász visszaemlékezéseiben többször szól a földvári gyökerekről és a villáikról is: „Széchenyi Emilé volt az Éliette. Géza nevű félszemű nagybátyámé lett a Bölömbika, mienk pedig a Kulipintyó. Lili pedig a Földvár villát építtette.” Zsigmond naplójában nyaralásaikról is írt: „Apám kitűnő úszó volt, akárhányszor átúszta a tavat Szántód és Tihany közt, amerre a komp közlekedik. Alig várta a vihart, minél magasabban jártak a hullámok, annál lelkesebben szelte őket.”
sonline.hu