Zöldül a táj, csicseregnek a madarak, tavaszillat, friss borok. Mindenkinek mehetnéke van a természetbe, végre felszabadultan egy jót szippantani a friss levegőbe és kiszakadni a hétköznapi mókuskerékből. Újabb rövid ám komplex túrát tettünk meg a Tóti,- és Gulács-hegy között.

Ezen a mesebeli tájon fekszik az Istvándy Birtok, csodálatos panorámával. A pincészethez kanyarodva már az útról is láthatjuk szürkemarha állományukat vígan legelészni. A két hegy közötti úton, a Tóti-hegy irányába kanyarodva jutunk az Istvándy pincéhez. Akár túra előtt vagy után is megállhatunk, esetleg mindkétszer, hogy belekóstoljunk a borokba, vagy együnk valami finomat. A túra egyáltalán nem hosszú, ám intenzív, hiszen igencsak meredek és göcsörtös az út felfelé. Az útvonalat nem lehet eltéveszteni, de fájós térdűek inkább ne vállalkozzanak erre a túrára.

A hegytetőre felérve, levegő után kapkodva, már csak azért sem tudunk megszólalni, mert csodálatos körpanoráma tárul elénk. Körbe látjuk a tanúkat és a Balatont. Nincs szükségünk másra, csak hogy leüljünk, és csodáljuk ezt a grandiózus világot itt a Balaton-felvidéken.
A hegy egyik oldalán bazaltkúpok sorakoznak, ide lesétálhatunk, de csak vigyázva, mert elég meredek a terep. Végig sárga virágok tekeregnek a lábunknál, néhol már fehérlenek és zöldellnek a fák. Ekkor figyelmesek leszünk a hegyoldalban megbújó fekete kökörcsinekre. Fotósok közkedvelt modellje ez a virág. A nem mindennapi védett virág egyesével, kettesével ácsorognak. Száruk és levelük szőrös pihékkel övezett, kitűnik a növények közül.

A virágos Tóti-hegyen nagy meglepetésünkre szolgáltak ezek a kis kökörcsinek, már csak ezért is megérte felmászni. Ha tehetitek, lessétek meg őket.

A hegyről lemenet érdemes betérni a régi bánya gyomrába, ahol jobban szemügyre vehetjük a vulkanikus formákat és képződményeket.