Pillanatkép a Kultkikötő 2026. márciusi “Egy hajóban” – kulturális turizmus konferenciájának panelbeszélgetéséből. A cikkben összeszedtük a legfontosabb pontokat, gondolatokat, hogy a szabadtéri színházak világának sokszínűsége és tanulságai tisztán kirajzolódjanak. A beszélgetés visszahallgatható Spotify-on.
A szabadtéri színház egyszerre korlátos és végtelenül szabad műfaj – hangzott el az Egy hajóban kulturális turizmus konferencia panelbeszélgetésén. A magyarországi szabadtéri színházak három meghatározó alakja, Pócza Zoltán, a Szabadtéri Színházak Szövetségének elnöke és a Kőszegi Várszínház igazgatója, Lőrinczy György, a Szentendrei Teátrum igazgatója és Nagy Viktor, a Kultkikötő alapítója, a Csiky Gergely Színház igazgatója beszélgetett dr. Fülöp Péter moderálásával arról, hogyan változik a szabadtéri színházak szerepe, infrastruktúrája, közönsége és jövőképe.
Szabad ég, szabad gondolkodás – de milyen áron?
A beszélgetés elején Lőrinczy György rögtön rávilágított: a szabadtéri színház romantikája mögött komoly logisztikai és anyagi kihívások húzódnak. A Szentendrei Teátrum példája jól mutatja, mennyit változott a műfaj. Míg évtizedekkel ezelőtt a Főtér maga volt a díszlet, ma már a műemlékvédelem, a vendéglátóteraszok és a városi infrastruktúra új megoldásokat követelnek.
A „helyszín mint díszlet” azonban nem tűnt el — csak új formát ölt. Lőrinczy ma már helyspecifikus előadásokban gondolkodik: edzőteremben játszott opera-paródiában, Duna-parti szabadtéri fitneszparkban előadott jelenetekben, vagy épp olyan produkciókban, amelyek kizárólag Szentendrén láthatók.
“A Genius Loci ereje”
Pócza Zoltán szerint a szabadtéri színház legnagyobb előnye az a lelkiállapot, amellyel a néző megérkezik. „Mire bejön hozzánk a vendég, már egy kicsit boldog” — fogalmazott. A séta, a fagyi, a nyári este hangulata olyan ráhangolódást ad, amelyet egy kőszínház ritkán tud megteremteni.
A hely szelleme tehát nem csupán háttér, hanem dramaturgiai tényező. A produkciók sokszor másként szólalnak meg a szabad ég alatt, mint zárt térben — és ez önmagában érték.
Infrastruktúra – ragtapaszok és nagy álmok
A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a szabadtéri színházak infrastruktúrája sokszínű és egyenetlen. A Margitsziget és Szeged „nagy csillagai” mellett ott vannak a kisvárosi, önkormányzati fenntartású helyszínek, amelyek gyakran minimális forrásból próbálnak fejlődni.
Az elmúlt évek fejlesztési pályázatai fontos segítséget jelentettek, de hosszú távú, kőszínházakhoz hasonló rekonstrukciós programra lenne szükség. A befektetés pedig megtérülne, mivel a szabadtéri színházak bizonyítottan erősítik a helyi gazdaságot és a turizmust.
Kultkikötő – a négy évszak felé
Nagy Viktor a Kultkikötő példáján keresztül mutatta be, hogyan válik egy korábban „zöldmezős” kezdeményezés stabil kulturális márkává. A balatonboglári, szárszói és földvári helyszínek mind más adottságokkal bírnak, ezért más típusú előadásokat kívánnak.
A cél ma már nem csupán a nyári szezon megtöltése, hanem a négy évszakos működés. Éppen ezért saját bemutatók, gyerek- és felnőttelőadások, közösségi terek újragondolása, és olyan fejlesztések, mint a Balatonföldváron épülő, közel ezer fős új nézőtér.
Közönség – idősödő, de hűséges
A beszélgetés egyik legfontosabb kérdése a közönség összetétele volt. A szabadtéri színházak – akárcsak a kőszínházak – küzdenek a fiatal nézők bevonzásával. A 40+ korosztály stabil, de a fiatalok megszólítása új formákat, új témákat és új kommunikációs csatornákat igényel. De van jó hír: a közönség a jegyáremelkedések ellenére is kitart. A minőségi élményért hajlandóak többet fizetni – ez pedig valamelyest biztonságot ad a színházaknak.
Eső, hideg, kockázat – és a felejthetetlen pillanatok
A szabadtéri színházak örök dilemmája az időjárás. A fedett nézőtér vagy mobil sátor gondolata újra és újra felmerül, de a szakma szerint a „szabad tér vallása” épp a kiszámíthatatlanságban rejlik.
A legemlékezetesebb élmények sokszor épp az esőben születnek: közönség és színészek együtt törlik fel a színpadot, vagy egy zenekar úgy játssza végig a koncertet, hogy közben lassan elfogynak a hangszerek a zuhé alatt – és igen, ez egy valós eset, ami a KFT koncertjén történt Balatonföldváron. Ezek azok a történetek, amelyek miatt a szabadtéri színház több, mint egy előadás. Igazi közös élmény.
Merre tovább?
A panelbeszélgetés végére egyértelművé vált: a szabadtéri színház Magyarországon él, virul, és egyre tudatosabban keresi a saját útját.
- egyszerre kulturális érték és turisztikai motor,
- egyszerre közösségi tér és kreatív labor,
- egyszerre kockázat és lehetőség.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a jövő kulcsa az együttműködés, a helyszínek sokszínűségének megőrzése, és az a fajta kreatív bátorság, amely a műfajt mindig is jellemezte.
Az együttműködés erejét az idei évad is jól mutatja. A Kőszegi Várszínház és a Kultkikötő közös előadást mutatott be, A szomszéd ajtó című vígjátékot. A produkció igazi kuriózuma, hogy először lépett közösen színpadra házaspárként Őze Áron és Auksz Éva. Bár a magánéletben régóta összetartoznak, a színpadon eddig inkább „kerülgették egymást”. A szomszéd ajtó – Naszlady Éva rendezésében – egyszerre humoros, izgalmas és mélyen emberi történet, amely a kapcsolatok bonyolultságát és ellentmondásait vizsgálja. A május 28-i kőszegi bemutató után július 15-én a Szentjakabi Nyári Estéken, Kaposváron és augusztus 15-én Balatonbogláron a Kultkikötőben is látható lesz az előadás.
Mi sem jelzi jobban, hogy
elindult a szabadtéri színházak szezonja,
mint hogy a Szabadtéri Színházak Szövetsége átadta június 9-én a Gedeon József Amfiteátrum-díjat melyet idén Szalai József szcenikusnak, a kaposvári Csiky Gergely Színház egykori szcenikai és műszaki igazgatójának ítélték oda.
Hallgasd meg a teljes beszélgetést Spotifyon!
