Hegedűművésznek készült a magyar gyerekirodalom atyja – Csukás István életútja

Dr. Kovács Emőke írása

Süsü, Nagy Ho-ho-ho-horgász, Pom pom, Festéktüsszentő Hapci Benő, Mirr-Murr, Sebaj Tóbiás – szinte nincsen olyan magyar olvasó, aki ne ismerné ezeket az emblematikus és szórakoztató szereplőket, Csukás István (1936–2020) bájos, sajátos karaktereit. Csukás összetéveszthetetlen stílusa, vidámsága új színt hozott a magyar gyermekirodalomba, ahol azóta is tartja helyét. Keveseknek sikerült ez a bravúr, de honnan ered e mindig mosolygó szerző egyedi hangja és stílusa?

Kisújszállásról indult az útja. Elkezdte a jogi egyetemet, kiemelkedő tehetsége okán hegedűművésznek is készült, de a kamaszként megszeretett írás győzött, így már 1957-től az írásból élt. Útja az 1960-as években a Magyar Televízióba vezette, majd 1978-tól a Móra Kiadó ifjúsági részlegének főszerkesztője lett. 1977-ben a hollywoodi televíziós fesztiválon az év legjobb gyermekfilm díját kapta meg, az Emmy-díjat végül csak másolatban vehette át. Később számos elismerés mellett József Attila-díjat, majd 1999-ben Kossuth-díjat is kapott.

Költői példaképének Szabó Lőrincet és Weöres Sándort tartotta, a Hungária kávéház irodalmi körének tagja lett. Itt tanulta a legtöbbet az életről, írásról, irodalomról, Ottlik Géza, Kellér Andor, Vas István társaságában. Húszéves volt, amikor majdnem megjelent verseskötete, de a forradalom leverése után ez meghiúsult. Kormos István javaslatára a gyermekirodalomban talált menedéket a diktatúra idején, ahol úgy érezte, mindent leírhat, képzelete szabadon szárnyalhat. Első gyermekkötetében, az Egy szürke kis csacsi (1967) című meseregényben már megjelentek visszatérő szereplői: Oriza Triznyák és Mirr-Murr.

Modern mesefigurái mintáit – Süsü, Pom pom, Nagy Ho-ho-ho-horgász – a népmesék formálták. Különleges figuráit saját gyerekkorának emlékei is inspirálták. Úgy vallotta, a mese tudja teljességében ábrázolni a világot. Nemcsak a meseirodalomban, hanem az ifjúsági irodalomban is maradandót alkotott: Keménykalap és krumpliorr. Bagaméri alakját a kisújszállási fagyiárus ihlette. Műveinek népszerűségét növelte, hogy bábjátékként, rajzfilmként is megelevenedtek, és Sajdik Ferenc illusztrációi tették még szórakoztatóbbá. Kedvenc figurája Pom pom volt, mert kevés lány főszereplő létezett akkoriban, és ez a mű eltért a hagyományos állatmeséktől.

Hatalmas életművet hagyott maga után. Minden nap reggeli után két-három órát írt. Hobbija a főzés és a kártyázás volt, barátai „a bogrács Paganinijének” nevezték.

Élete utolsó időszakában fontos helyszínné vált számára Balatonszárszó. Nyugalmat, hátteret és baráti közeget kapott a településtől. Úgy mondta, fél életét Balatonszárszón töltötte, de nem fél szívvel. Minden reggel három kilométert sétált a tóparton.

Andersennel egy napon született, és ez örök jókedvre hangolta. Rangos hazai és nemzetközi díjak tulajdonosa lett, életművét országszerte és Balatonszárszón is ápolják. Meserádiót, színházat, utcát, iskolát, díjat neveztek el róla. Az életmű azonban nem csak az emlékezésben él tovább, hanem a folyton játszott Süsü-előadásokban, az újranézett Csukás-rajzfilmekben is. Ha 2026-ban megkérdezünk egy kisgyermeket, ismeri-e a vicces horgász vagy a kedves sárkány történetét, bizonyára igen lesz a válasz. Mindez alátámasztja Csukás István alapvetését:

„a mese örök és a gyerek is örök.”

Nyitókép: Fortepan, Hunyady József (1965)

• Csukás István születésének 90. évfordulója alkalmából rendezik meg 2026. júl. 4-én a Csukás ünnepet, ahol egész napos családi programok idézik meg majd a legendás író mesebeli világát. 17 órakor Dr. Kovács Emőke előadása egy történelmi és kulturális kitekintést ad Csukás István életművére és Balatonszárszóhoz fűződő kapcsolatára. A Csukás ünnep teljes programja elérhető a kultkikoto.hu oldalon.